10. rész: Új lehetőség

- Ugye tudod, örömet okozol szavaiddal? - Conor arca mosolyba borult.

- Én csak őszinte vagyok veled. Nagyon nagy érték egy ilyen jó indulatú ember a mai világban. Tudod én úgy élek, mindig arra gondoltam mi kell nekem ha egyszer felnövök, minden változik, új képek, új helyzetek, mindig ember tudjak maradni és nem számít ha csak egy kis szobám lesz. Ma már más szemmel látom a múltamat, sok mindent máskébb csinálnék ha tehetném, de az is én voltam és vagyok. Rájöttem nem kell a pénz ahhoz hogy boldogan éljek, csak egy őszinte ember aki társam lesz minden pillanatban.

- Ezt nem hiszem el.

- Mit?

- Mintha az én gondolataimat mondtad volna el. - Conor telefonja elkezdet csörögni.

- Ne haragudj. - elővette a telefont.

- Igen? Jó, rögtön megyünk. - lerakta a telefont.

- Nate hívott, mennünk kell, jelenésünk van.

Megzavart bennünket a hívás, mindketten bezárkóztunk gondolatainkba, lassan vissza sétáltunk. A lakásom ajtajához érve Conor megfogta az ajtókilincset és rámnézet.

- Kérlek beszélj vele.

- Úgy lesz. - kinyitotta előttem az ajtót, beléptem, Viki és Nate az asztalnál ültek egy-egy üres pohár volt előttük.

- Conor önthetek egy pohár üdítőt? Gondolom megszomjaztál és annyit még várhatnak. Nem? - Nate-re néztem.

Nem is tudom miért néztem Nate-re, mintha engedélyt kellene kérnünk tőle. Elindultam a szekrényhez, kivettem egy poharat.

- Köszönöm jól esne. - leült az asztalhoz. Nate faggatni kezdett bennünket.

- Mi a helyzet? - fogai megvillantak a nagy vigyortól.

- És itt mi a helyzet? - vágott vissza Conor. Kiöntöttem az üdítőt, felnéztem, Nate akartam kérdezni kér-e még, ekkor láttam meg, Viki arca bepirult, jót mosolyogtam rajta.

- Viki, Nate önthetek nektek is?

- Köszönöm én már nem kérek, Conor megissza és indulunk.

- Én sem kérek.

Nate ásítozni kezdett.

- Bánhatjátok, hogy tegnap nem jöttetek el, megünnepeltük továbbjutásunkat, jót buliztunk, én már nagyon fáradt vagyok, alig várom, hogy ágyba bújhassak, az sem bánnám ha lenne kihez bújnom. - Vikire nézet. Hangosan felnevettem.

- Viki, akkor ma nem itthon alszol?

- Vicces vagy. Nate neked meg kösz a célzást.

- Néha azért irigylem a magabiztosságod. Hol lehet ezt tanulni?

- Ha akarod megtanítalak rá. - rám kacsintott.

- Volt már lány aki visszautasított?

- Akadt egy-kettő. - ajkai most lefelé kanyarodtak.

- Jé, te ilyet is tudsz?

- Sokoldalú vagyok. - mi, jót nevettünk.

Viki csak figyelt bennünket, mintha szégyenlős lett volna, meg is lepett viselkedése, nem ilyennek ismerem. Azt hiszem, egyre komolyabbak érzései Nate iránt, már nem tud olyan lazán állni a szócsatákhoz. Ezután Conorra néztem, aki a jobb oldalamon ült, ő még mindig a gondolataiban volt elveszve, szerintem nem sokat hallott abból amit beszéltünk, nagyon aggódik Samért. Most ahogy belegondolok, szerintem Nate nem sok mindent vehet észre az egészből, mert ő meg Conor abszolút ellentéte, ő az a fiú tipus aki elmegy minden mellett, aki a mának él.  Nagyot sóhajtottam, eszembe jutott mit mondtam Samnek: "Mindkettőben van valami."

Nate-nek a lazasága, Conornak pedig a mély érzései ami hihetetlenül megfog. Igazam volt az első pillanattól kezdve. Lehet, hogy mégis jó emberismerő vagyok. Egyre jobban biztossá vállik számomra, hogy még egy ilyen emberrel mint Sam, nem hiszem, hogy találkozhatok.

- Megittam most már indulhatunk. - megöleltek bennünket, de Conor ölelése más volt mint eddig, nem egyszerű ölelés, tele volt érzéssel és törődéssel, szorosan magához húzott.

Egy doboz fagyival lefeküdtem a nappaliban, elindítottam a Nevelésből elégséges negyedik évad új részeit, szám szerint hármat, el is aludtam rajta, reggel Viki ott keltett.

- Jó reggelt. Te itt aludtál?

- Úgy tűnik.

- Gondolom jó részek lehettek, nagyokat nevettél.

- Nagyon kikapcsolt, ezért is szeretem őket, csak nem tudom annyi nevetés közben, hogy tudtam elaludni?

A fürdőszobában próbáltam a hajamat egy kicsit rendbeszedni, vizes hajjal aludtam el az este, a sütővas nem sokat segített rajta.

- Hívásod van. - leraktam gyorsan mindent, ami a kezemben volt.

- Ki hív?

- A főnök.

Kiszaladtam, ez nagyon fontos lehet, ha indulás előtt hív.

- Igen?

- Szia. Délután kettőre kell bejönnötök, fürdőruha bemutatóra válogatunk lányokat. Egy külföldi ruhacég akar betörni az itthoni piacon és ezért is akarnak idevalósi lányokkal dolgozni. Mind a ketten gyertek be és próbáljatok a legjobb formátokban megjelenni.

- Mindent megpróbálunk kihozni magunkból. Kettőkor találkozunk, addig is viszlát. - Viki figyelte minden egyes lélegzetvételemet.

- Fontos lesz ez a mai napunk, külföldi befektető válogat lányokat és mindketten bekel, hogy menjünk. Ez számomra is új lesz, még nem voltam kifutón.

A konferencia terembe kellett helyet foglalnunk, húsz lány volt jelen, az új lányok közül csak egy szőke hajú lány volt még behívva. Nagy csendben ültünk, nem várakoztattak meg bennünket túlságosan, tíz percet vártunk rájuk. A főnökünk mögött egy harmincév körüli gyönyörő nő jött be, meg is lepet, férfira számítottam.

- Szeretném bemutatni nektek Éber Szonját, ő fogja kiválogatni közületek az a nyolc lányt akire szüksége lesz, kövessétek minden utasítását. - főnökünk leült, Szonja pedig a táblához állt, ekkor még jobban láthatóvá vált gyönyörű alakja. Egy hosszú piros testhez símúló ruhát viselt, hosszú barna hajában egy pár göndör fürt csak úgy táncolt minden egyes mozdulata után, a barna szemei pedig csillogtak a neon égő fényétől.

- Sziasztok lányok. Ahogy hallottátok az én nevem Szonja. Közületek csak nyolc lányt választhatok ki, az a nyolc lány előtt megnyílnak Európa kapui, hisz a tervező azon igyekszik, hogy minden egyes nagy bemutató szimpadára az ő ruhája is bemutatásra kerüljenek. Ez egy kicsit új lesz számotokra, mert a fotózásokat nem lehet összehasonlítani a nagyszínpadok fényeivel, itt nagy önkontrollra lesz szükségetek. Most arra kérlek benneteket, itt vannak ezek a fürdőruhák, mind sárga színű és ugyanaz a fazon. Vegyétek fel és egyesével gyertek majd be a terembe, ha szólítalak benneteket, lesz egy pár kérdésem felétek. Holnap tudatom veletek döntésemet.

Izgatottak lettünk, ez egy nagy lehetőség számunkra, nem is gondoltam volna soha sem, hogy eljuthatok egy nagy bemutatóra, de az biztos ha engem is kiválaszt élek a lehetőséggel. Szüleimnek vissza tudnám adni azt a sok anyagi támogatást amit kaptam eddig tőlük, mert nélkülük most nem lehetnék itt. Sok híres fotóst is megismerhetnék akiktől, majd esetenként egy pár trükköt elleshetnék.

Átöltöztünk, vissza mentünk a konferencia terembe. Egyesével kezdték behívni a lányokat, egy szemközti kis irodába, azokkal már nem is találkoztunk akik fejeztek, mert ők rögtön mentek átöltözni. Nagyon lassan haladt a sor, mindenki minimum húsz percet bent töltött. Nem is értettem.

- Szerintetek az egész életünket elkel mesélni? - kérdeztem a még bent lévő lányoktól.

- Nagyon úgy tűnik. - Renáta válaszolt, aki már egy éve a cégnél van.

- Attól tartok, túlságosan elfáradok mire sorra kerülök és nem tudom a jó formámat hozni.

Még heten voltunk bent, elálmosodtam, elkezdtem le-föl járkálni, hátha átmegy rajtam a fáradság, már bántam, hogy nem ittam meg egy kávét, csak nem akartam, hogy fogaim elszíneződjenek.

Én voltam a tizenötödik akit beszólítottak, leültettek az asztalhoz, beszélgetéssel kezdtünk. Sok kérdése volt felém, valóban megakart ismerni bennünket. Észrevettem minden egyes mozdulatomat figyelte és a mimikákat arcomon. Érthető is volt számomra, hisz a testbeszéd sok mindent elárul rólunk. Ezután következett a testi adottságok úgymond szemügyre vételezése, úgy kellett bemutatnom a fürdőruhát mintha egy bemutatón lennék. Megköszönte a részvételemet és elköszönt.

Visszamentem az öltözőbe, letusoltam, egy kicsit felfrissültem, Vikire még egy órát kellett várnom. Ő is nagyon fáradtan lépett be az öltözőbe, igencsak nyúzott arca volt.

- Milyen volt?

- Hadjuk. Ezek után ha felvesznek...

- Ez most miért mondod?

- Hulla fáradtan mentem be.

- Az nem jelent semmit. És mi lesz ha nem vesznek fel? Akkor is van egy jó munkahelyünk.

- Igazad van. Letusolhatok vagy inkább majd otthon?

- Nyugodtan, azon a pár percen nem múlik semmi.

Az autóban, hazafelé tartva jutott eszembe mire kért Sziki.

- Neked megvan David telefonszáma ugye?

- Megvan.

- Felkel hívnom.

- Igen? De miért?

- Tegnap beszélt Sammel és hátha neki elmesélt mindent.

- Azt mondtad jegeled ezt a Sames témát, nem?

- Valóban ezt mondtam, de tudnom kell mi van vele.

- Ha el is mondta Davidnek, miért gondolod hogy ő meg megosztja veled, amit bizalomból mondott el neki?

- Csak reménykedem.

- Te tudod, hazaérünk és megadom a számot.

- Köszönöm.

Beértünk a lakásba, lepakoltam cuccaim, Viki után mentem a szobájába.

- Kérek add meg a számot.

- Írd. - lediktálta. Rögtön tárcsázni kezdtem a számot, közben a szobámba mentem. Nem vette fel a telefont, írtam neki egy sms-t: Kérlek vedd fel. Szeli

Meg sem várta, hogy újra tárcsázzam, ő hívott vissza.

- Szia. Ne haragudj, hogy nem vettem fel, csak ismeretlen szám.

- Gondoltam, azért is írtam.

- Hogyhogy hívtál?

- Szégyellem, de lenne egy kérdésem. Azt is megértem ha nem válaszolsz.

- Tőlem nyugodtan kérdezhetsz bármit, ha tudok segítek.

- Tegnap beszéltél Sammel?

- Persze és ma is.

- Én arra gondolok, hogy elmondta-e hogy mi bántja?

- Ja, most már értem. Elmondott egy pár dolgot, de ez... Hát... Hogy is mondjam, fontos lenne ha beszélnél vele. - küszködött szavaival.

- Egyre jobban félek. Mi van vele? - zokogni kezdtem.