Rendeltünk egy-egy forró csokit. Kezeimmel szorosan
átfogtam, a hideg tenyerem szinte már rátapadt a csésze falára, a meleg,
éreztem ahogy végig halad a bőrömön és
felmelegíti testem. Ezután kellemesen telt el az este. Nagyon sokat megtudtunk
egymásról, olyan dolgokat is megosztottam vele, amiket visszagondolva nagyon
közeli bizalmasaimnak tudtam csak elmondani. Gyermekkoromról meséltem, mennyi
eszelős dolgot megcsináltunk, mindig benne voltam
minden hülyeségben, sőt,
sokszor én találtam ki az újabb lehetetlen dolgokat, amit megkellet csinálnunk.
Ő pedig, nem győzött kinevetni.
- Te tényleg egy belevaló csaj vagy, nem lehet melletted
unalmas az élet.
- Ez van, az is én voltam. Van öniróniám, csak jót nevetek
magamon, amikor eszembe jutnak ezek a történetek. - ekkor is csak nevettem.
Úgy elszaladt az idő, hogy észre
sem vettük, tíz óra volt, mikor ránéztem az órámra.
- Mit gondolsz hány óra?
- Nem tudom, olyan fél kilenc körül lehet. - kinevettem.
- Tíz óra. - döbbenten nézet rám.
- Ez komoly?
- Igen.
- Ezt az estét, jó ideig nem fogom elfelejteni, a fiúk
tesznek róla, nem mintha feledhető lenne,
de kapok majd tőlük, próbánk
volt ma, kilenc órától, méghozzá nagy próba. Hogy nem hívtak? - a telefonját
kezdte el keresni a levetett kabátjában.
- Te jó ég, lenémítottam, hogy ne zavarjon bennünket senki.
Oli ötször hívott, Benny pedig háromszor. Ne haragudj, rohannom kell.
- Elvigyelek?
- Megköszönném.
- Jó, akkor siessünk. - Sziki gyorsan kirántott a
pénztárcájából valamennyi pénzt, lerakta az asztalra és már rohantunk is
kifelé.
Felhívtam Vikit, megkértem szaladjon le az autókulcsal.
- Mi a baj?
- Szikit el kell vinnem, elbeszéltük az időt, neki meg próbája van.
- Már elindultam, rögtön lent leszek. - leraktam a telefont,
Szikire néztem, láttam aggódik.
- Nyugi. - megsimogattam vállát és rámosolyogtam.
- Csak tudod, nem akarom őket
cserben hagyni.
- Ugyan, ez csak egy próba, ott lesz még a holnap is.
Magamra vállalok mindent, majd azt mondom minden az én hibám.
- Igazad van, holnap úgyis egész nap próbánk lesz.
Viki leért a kulccsal.
- Sziasztok! Itt a kulcs. - átnyújtotta.
- Köszi. - fogtam és már mentünk is.
- Felhívom Olit szólok neki, hogy rögtön ott leszek.
- Oké. Ne feled, minden az én hibám. - nevetett egyet.
- Szia. Öt perc és ott leszek. Jó, megengedem. Mondom,
rögtön. - nagy röhögéssel lerakta a telefont.
- Mit engedsz meg?
- Az mondta szétrúgja a seggem. - annyit nevettem, hogy alig
tudtam abba hagyni.
- Na azt meg akarom nézni.
- Meg mi?
- Így kénytelen leszel bevinni magaddal.
- És mit mondjak, ki vagy? A barátnőm?
- Nem izgat, csak vigyél be. - lazasággal vágtam rá.
Persze, nem szólt senki és nem is kérdezték ki vagyok.
Látták, hogy Szikivel jöttem, így senki fülét sem farkát nem mozdította, hogy
egy nem oda illő személy
vagyok és esetleg gyanús lennék. A fiúk fent álltak a színpadon.
- Jöttem. - oda szólt nekik.
- Na végre, az Uraság megérkezett?
- Jól van Oli, megjöttem. Mindent a fejemhez vághatsz, ha
neked úgy jobb lesz.
- Azt áruld már el, minek neked telefon, ha nem veszed fel?
- Bocs, lenémítottam.
- Miért kellett lenémítani? - ekkor már Ya Ou is ideges
lett.
Látva Ya Ou fejét, tudtam közbe kell lépnem.
- Fiúk, nyugi. Itt van, az a lényeg. Nem? Szóval mostmár
próbálhattok. Most ti vagytok azok, akik veszekedéssel fecsérelitek el a drága
időtöket. - Oli rám nézet és mosolyogni
kezdett.
- Imádom ezt a csajt. Nem vesszük be a csapatba?
- Köszi, de az éneklést inkább a profikra hagyom.
Próbáljatok és ügyesek legyetek, én pedig megyek.
- Ne. Ülj le, mindjárt fejezünk. Akarok beszélni veled. - Ya
Ou-nak nem tudok nemet mondani, így helyet foglaltam és figyeltem őket.
Nagy az összhang köztük, elég egymásra nézniük, már annyira
összeszoktak, hogy tudja mindenki, kinek mi a dolga. A dal nagyon jól lett,
tetszik, hogy minden héten megtudnak újulni, mindig valami váratlan dallal
készülnek. Mikor fejeztek, oda jöttek
hozzám.
- Mit szólsz, jó lesz?
- Szuper a dal és nagyon jól megoldottátok.
- Holnap jöttök megnézni bennünket? Nagyon jó lenne, ha ti
is itt lennétek. - Benny kedves kérése, nagyon jól esett.
- Gyertek, fel is hívom Vikit. Nagyon elfoglalt voltam az
elmúlt pár napban, már jó ideje nem is beszéltünk, lehet, hogy neheztel is rám
emiatt. - aggódott kissé Oli.
- Dehogy neheztel. Emlegetett párszor.
- Igen, és mit mondott? - szemei megcsillantak.
- Semmi különöset csak hogy jó lenne összefutni veled,
nagyon megkedvelt. Szóval ne várj tovább azzal a hívással, még a végén
lecsapják a kezedről.
- Én megyek. - mosolyogva intett és ott hagyott bennünket. A
fiúk pedig csak nevettek rajta.
- Ya Ou, azt mondtad akarsz mondani valamit.
- Jól van, mi is megyünk. Sziasztok. - köszönt el Sziki.
Elindultak, Benny visszafordult még egy mondat erejéig.
- Ha bírtok, gyertek el és bemutatom a barátnőmet, holnap ő is itt lesz.
- Hú, akkor tutira itt leszünk.
- Hogy telt el az estétek?
- Nagyon jól. Elbeszéltük az időt, észre sem vettük mennyire késő volt.
- Mi meg már azt sem
tudtuk mire gondoljunk. Kilenc órakor, még én nyugtattam a többieket, hogy
veled van, biztos minden rendben és nemsokára tuti ide fog érni.
- Nem volt szándékos a késése. Tíz órakor még azt hitte,
hogy fél kilenc van.
- Nincs is ezzel gond, az volt a bajunk, hogy nem vette fel
a telefont.
- Hívhattatok volna engem is.
- Eszünkbe se jutott.
- Őszinte
voltam vele. - elhallgattam, nem tudtam hogyan folytassam.
- Most mire gondolsz?
- Veled kapcsolatban, nem akarom becsapni.
- És mit beszéltetek ezzel kapcsolatban?
- Barátok leszünk. Nagyon jó fej.
- Igen az.
- Most már megyek, ha nem akarsz semmi konkrét dologról
beszélni.
- Csak akartam tudni, hogy minden rendben volt-e Szikivel?
Holnap egész nap próbánk lesz. Nagyon boldoggá tennél, ha eljönnétek a műsorra, utána pedig elmehetnénk valamerre.
Mit szólsz?
- Benne vagyok. - átkarolt.
- Kikísérlek.
