5. rész: Barátok?

- Másfél év után, tegnap este tudtam először színesben látni a világot, úgy hogy ott volt Sam is, végre nem fájt közelsége, eltűnt a szürkeség. Lehet, hogy eltudom engedni a múltat. Eltudom fogadni a sorsomat, nem akarok egyedül lenni, nem akarom tovább... Nem ránthat vissza többé a múlt. Átakarom újra élni a csodát.

- Olyan jó ezt hallani! Megköszönöm Nate-nek.

- Nate-nek?

- Nem neki köszönhetem ezt a változást?

- Nagyon aranyos, tetszik a magabiztossága, de meg is ijeszt egyben. Míg Conor, hát... - elnevettem mondanivalóm végét.

- Ez komoly? Nem gondoltam volna.

- Én sem. Ez a bizonyos kapu nyitva marad egy ideig, meglátjuk mi lesz belőle. Megakarom őket ismerni.

- Én csak Samre leszek kíváncsi, mit szól majd mindehhez.

- Nem mondhatod el neki. Nekem kell, ha biztos leszek benne, mit is akarok. Nemártana megtudnom van-e barátnőjük.

- Nate-nek szerintem nincs, csaknem nyomulna így. Conor?

- Nem is érdekel, felhívom Samet. Mit veszíthetek vele? - elmentem a telefonomért, a szobámba, magamra csuktam az ajtót, tárcsázni kezdtem.

- Szia Szeli.

- Szia Sam. Kipihented magad?

- Igen, és már próbán vagyunk.

- Akkor nem szeretnélek feltartani, csak lenne egy kérdésem vagyis kettő.

- Persze, kérdezz.

- Nate-nek és Conornak van barátnője?

- Mi? Várj! - hallottam ahogy oda szólt a fiúknak: Várjatok ez fontos.

- Ezt nem értem, mi az oka, hogy ilyet kérdezel?

- Szerinted?

- Na jó, ez nem telefon téma, ma elmegyek és beszélünk.

- Ahogy jónak látod. A kérdésemre azért adhatnál egy igen vagy nem választ. - kinyomta a telefont.

Ez meg mi a franc volt? Újra hívtam, ismét kinyomta. Ledobtam a telefont az ágyra, kimentem a nappaliba.

- Viki, ez kinyomta a telefont!

- Hogyhogy kinyomta?

- Egyszerűen nem akart válaszolni, de teszek rá.

Megszólalt a csengő, Viki kinyitotta az ajtót, James jött.

- Sziasztok lányok. Nincs kedvetek kimozdulni?

- Nem érdekel hova, csak menjünk. - vágtam rá.

- Szeli szükség lenne a kocsidra. - bementem a kulcsért és odadobtam Jamesnek.

- Te hajtasz, mert mellém kész öngyilkosság lenne beülni.

- Oké. - nézett rám kimeresztett szemekkel.

- Viki itt minden rendben?

- Hát persze, nem így látod?

Felvettem a kabátomat, majd fel löktem Jamest, úgy mentem ki mellette.

- Inkább nem kérdeztem semmit. - bánta meg James kérdését.

- Jobban teszed. - tette hozzá Viki.

- Na mi van, nem megyünk?

- De igen.

Szótlanul utaztunk.

- Ne csináljátok, nem akarom, hogy kukáskodjunk. Bocsánatot kérek az előbbiért.

- Nincs baj Szeli, lényeg hogy jöttök.

- Hova is? - Viki nem bírta tovább visszatartani kiváncsiságát.

- Németektől hazajött egy jó haverom, névszerint Kris, van neki egy hajója a Dunán, oda megyünk.

- Ez kell nekem, egy kis újdonság.

- Érdemes volt nekem is felutaznom, ha ez így folytatódig haza sem lehet rángatni.

- Megérkeztünk, ott a hajó. Látjátok? - James megállt az autóval, kiszálltunk. Kris már várt bennünket egy üdvözlő itallal.

- Ez mi? - kérdeztem.

- Pálinka.

- Na ezt kizárt, hogy én megiszom. - vissza is raktam a poharat, így tett Viki is. James, azért lehúzta.

- Ja és Szeli hazafelé te hajtasz. - pimasz vigyorral nézett rám.

Kihajóztunk, kint ültünk le, a nap sugarai simogatták bőrömet. Megszólalt a telefonom Sam hívott.

- Ki az? - kérdezte Viki.

- Sam és nem fogom felvenni. - másodszor hívott, akkor meggondoltam magam.

- Látod én felveszem nem úgy mint te.

- Hol vagy?

- Hajózok.

- Kivel?

- Vikivel, Jamesel és Krissel.

- Én meg itt vagyok nálad. Beszélnünk kell.

- Na ez az ami kizárt, én nem megyek haza.

- Hol vagy? Elmegyek érted.

- Gyere az Erzsébet hídhoz, ott leszek fél óra múlva.

- Rendben.

- Léci, engem rakjatok ki, beszélek vele.

Mire oda értem ő már ott várt. Messziről láttam ahogy a földet nézi és kis kavicsokat rugdos maga előtt. Ekkor már tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben. Viki hívott, de épp akkor értem oda Samhez, így kinyomtam a telefont, nyugodtan akartam beszélni vele.

- Itt vagyok. - felemelte a fejét és rám nézett.

- Komolyan gondoltad azt amit kérdeztél tőlem?

- Igen. Talán problémát okoz a válaszadás?

- Ne légy ilyen szívtelen.

- Én szívtelen? Szerinted nem érdemlem meg a boldogságot másfél év egyedüllét után? Nincs senkim!

- Én senki vagyok?

- De te a legjobb barátom vagy.

- Biztos vagy te ebben? Mert én már nem. - újra a földet nézte.

- Te miről beszélsz? - oda léptem hozzá a zsebéből megpróbáltam kihúzni kezét, de nem hagyta.

- Kérlek nézz rám! - meg sem mozdult.

- Nincs.

- Mi nincs?

- Barátnőjük. Nekem mennem kell. - megfordult, elindult.

- Kérlek várj! - elébe szaladtam.

- Csak annyit kell mondanod, hogy ne.

- Mit ne?

- Ne találkozzak velük.

- Nekem nincs jogom ilyet kérni. Csak egy valamit árulj el. Melyik?

- Melyik tetszik?

- Igen.

- Nem tudom, mind a kettőben van valami. Életemben egy valakit ismertem akiben minden megvolt és megvan.

- Akkor milyért nem vagy vele?

- Mert nem lehet.

- Itt a telefonszámjuk. - a kezembe nyomott egy papírt.

- Nézd csak. - összegyűrtem a papírt és a Dunába dobtam.

- Erre nem volt szükség.

- De igen, mert ami neked fáj, az nekem is. - most én fordultam meg és mentem el.

4. rész: Megismerkedés a fiúkkal

8 órakor az ébresztőmre keltem. A tükörben ahogy megláttam magam, nem volt valami kellemes látvány, táskás volt a szemem alja és ha ez nem lett volna elég, még lila is. A duzzanatot köszönhettem a fél éjszakai sírásnak és a lilaságot pedig a nem alvásnak, talán 5 órát aludtam. Tükörben néztem magam, mintha mélyen a lelkembe láttam volna.

- Kell ez neked? Szedd össze magad! Te irányítod életed fonalát, nem lehet rajta csomó és nem is szakadhat el. Erős vagy! Hidj magadban és akkor minden rendben lesz. Tegnap két barát jól érezte együtt magát és ennyi. Verd ki minden ezzel kapcsolatos dolgot a fejedből, egész napra tervezz programot, Vikinek is ezzel örömet okozol. Hajrá! - a mosoly újra ott volt arcomon.

- Viki! Gyere Drága! Mit szólsz egy reggeli futáshoz?

- Benne vagyok!

Felvettük a sport felszerelésünket, az ajtó bezárása közben gondoltam rákérdezek a tegnap estére.

- Hogyan telt a tegnap estétek?

- Nagyon jó volt, sokat sétáltunk, rengeteg helyre elvitt, nagyon szép a kivilágított város. Voltunk egy kávézóban is, megittunk egy forralt bort, vérré vált bennem.

- És? Van valami kialakulóban?

- Most feladtad a kérdést. Nem tudom, nagyon helyes, de nincs szándékomban fejest ugrani egy új kapcsolatban. Inkább te mesélj nekem, mi volt veled este? - a kérdés hallatán, hogy nyerjek magamnak egy kis időt, eljátszottam nem találom a megfelelő kulcsot. Mit mondjak neki? Nem mondhatom el az igazat, mert akkor megint a lelkizés jön, ami nem hiányzik egyikünknek sem. Ezen a napon csak a jó dolgok az elsők.

- Nagyon elfáradtam, nem volt kedvem beszélgetni, de az este fantasztikus volt. Elmehetsz jósnőnek, jól kereshetnél.

- Ezt most miért mondod?

- Igazad volt, csak rólunk szólt az este. Biliárdoztunk, csúnyán kikaptam ellene, lesz mivel szekálnia egy ideig. - közben bezártam az ajtót, lementünk a térre, nyújtani kezdtünk.

- Szeli?

- Igen.

- Említettem neked, hogy találkoztam Conorral, Nate-el és Daviddel?

- Nem, de mikor?

- Eljöttek Samhez látogatóba, én meg össze futottam velük, csak egy pár szót váltottunk, nagyon közvetlenek.

- Kíváncsi vagyok rájuk.

- Gondolom Sam bemutat majd nekik, most lesz rá lehetősége.

- Fussunk. - nem szerettem volna Samről beszélni tovább, ezért is tereltem a témát inkább a futásra. Nem gyors tempóval ötven percet futottunk, a szervezetem igen sok endorfint termelhetett, majd kicsattantam az örömtől, sokat segített a kialvatlanságomon. Felmentünk a lakásba, felvetettem Vikinek egy új ötletemet.

- Mit szólnál hozzá, ha este elmennénk bulizni egyet?

- Megelőztél én is ezen gondolkodtam.

- Ketten menjünk vagy szeretnéd, ha elhívnám Jamest is?

- Menjünk mi ketten, csajos bulit szeretnék.

Délutánunk gyorsan eltelt, megnéztük két filmet, folytattam a könyv olvasását, Viki pedig netezett. Elérkezett az este mindketten csinosan felöltöztünk, Viki egy fekete egyberuhát vett fel tökéletes volt hosszú szőke hajához, én pedig egy fehéret én is kiengedve hagytam hajam. Kiegészítőként egy nyakláncot vettem fel, fekete lánc és 60-as évekbeli medállal, a keretén  fekete virágok vannak, benne pedig egy gyönyörű holdkő. Elővettem egy üveg Törleit.

- Ünnepeljük meg ittlétedet, már harmadik nap után nagyon itt az ideje.

Koccintottunk, a nappaliban  indítottam zenét táncolni kezdtünk pohárral a kezünkben, újra és újra öntöttük a poharakba, míg elnem fogyott. Megráztam az üveget.

- Ez elfogyott! - nagyon a fejembe szállt az alkohol, ritkán iszok, akkor is csakis kizárólag egy pohárral, de azért vannak a szabályok, hogy megszegjük őket, nekem nagy szükségem is volt rá. Teljesen elvoltam lazulva, mondhatni abban a bizonyos rózsaszín ködben láttam a világot.

- Nincs is mire várnunk tovább, induljunk. - Viki is csak vigyorgott neki is a fejébe szált, de ő azért tegyük hozzá, jobban bírja az alkoholt mint én.

- Remek ötlet. - kikapcsoltam a zenét.

- Most már a szomszédok is fellélegezhetnek. - tettem hozzá nevetve.

- Te jó ég, mit is hoz ki belőlem az akohol, holnap majd szégyellem magam.

- Kit izgat, ma csak a mának élünk. - puszit nyomott az arcomra.

Felvettük a kabátunkat, az autó kulcsot ott is hagytam az asztalon, hiszen autóval nem tehetjük meg az utat. Taxival mentünk a belvárosba, egész úton eszetlenkedtünk, feljöttek a régi bulizós emlékek, a soffőr bele sem merek gondolni mit gondolhatott rólunk. Kifizettem a taxist, kiszálltuk, alig hogy elhajtott a soffőr, megjegyeztem.

- Messzire elkerül bennünket ezentúl. - fogtuk a hasunkat a nevetéstől.

Bementünk a szórakozó helyre, elég sokan voltak már, oda mentünk a sankhoz.

- Meghívlak egy pezsgőre.

- Nem lesz ez már nekem egy kicsit sok? - aggódtam egy pillanat ereéig, megsem adtam a lehetőséget Vikinek a válaszadásra, rávágtam.

- Rendben. Egyszer élünk.

Elkaptuk italunkat, átsétáltunk a termen, két fiú rögtön oda is jött ismerkedni, alig hogy beszélgetni kezdtünk, megjelent előttünk számomra két ismeretlen, Vikihez mentek, egy kicsit furának tűnt a dolog. Ezek ismerhetik egymást? Mennyi esélye lehet annak, hogy Viki összefut két ismerősével? Nem értettem. Egyszer csak Viki felém mutat. Oda jön az egyik fiú, nyújtsa felém kezét és elég közel jön hozzám szinte a fülembe súgja.

- Szia, Conor vagyok.

- Az a Conor? - összehúzott szemöldökkel várom válaszát.

- Igen az. - ő pedig jót mosolyog reakciómon.

Na, ügyes vagyok. Jól beégtem, a legjobb barátom csapattársait sem ismerem fel. Ekkor már ott volt velem szemben a másik is.

- Szia Szeli, én David vagyok.

- Szia. - őt már mosollyal fogadtam. Mindketten nagyon szimpatikusak voltak első látásra.

- Vicces, hogy így ismerkedünk meg, nem? - kérdezett Conor.

- Valóban. Felismertétek Vikit?

- Igen.

- Sam?

- Ők is jönnek Nate-el, szerintem pár percen belül itt lesznek.

- Fárasztó napotok volt?

- Nagyon is, ezért is beszéltük meg, próba után lejövünk meginni egy italt. Oliék pedig gondolom kitaláltak valamit azért nem értek még ide, ma késő délutántól külön dolgoztunk.

Egyre szimpatikusabb volt számomra Conor. Davidre és Vikire néztem úgy vettem észre nagyon egymásra hangolódtak. Fordultam volna vissza Conorhoz, valaki befogta szemeim, megfogtam kezeit levettem szememről, nem volt kérdés számomra ki lehet az, megfordultam és rögtön átöleltem. Az új ismeretlen fiú oda szólt Samnek.

- Ne sajátítsd ki ezt a szépséget! - ezek után felém fordult és így szólított meg.

- És velem mi lesz? - elengedtem Samet, odafordultam Nate-hez a kezemet nyújtottam.

- Szia, Szeli vagyok. - erre ő átölelt.

Váratlanul ért reakciója, de mitagadás jól esett. Ekkor jutott eszembe Viki mondta mennyire közvetlenek.

- Semmi esélyed nála. - Sam vállon lögte Nate-et. Nate pimasz lazasággal visszaszólt.

- Nem tán féltékeny vagy?

Sam rámnézett, megfogta kezem odahúzott magához és újra átölelt.

- Ne viccelj.

Nem értettem mi történik körülöttem, olyan érzés volt mint egy hatalmi harc folyna értem. Jó vicc, pont értem.

- Szeli megiszol velem egy italt? - kérdezte Nate.

- Igen.

- Akkor gyere. - vállamra rakta kezét és elindultunk, leültünk a sankhoz. Nem mertem több alkoholt inni csak egy üdítőt kértem.

- Milyen szerencsés ez a Sam ilyen aranyos barátnője van.

- Kedves tőled. - nem is zavart Sam távolsága, talán jó is egy kicsit elszakadnom tőle a tegnapi eset után.

- Mivel foglalkozol?

- Modell vagyok.

- Nem is tudom minek kérdeztem meg, hisz egyértelmű csak rád kell nézni.

- Hogy haladtok a próbákkal?

- Jól, de sokszor eleszetlenkedjük az időt,   nagyon jó kis csapat a miénk. - mosolyogtunk

- Veszem észre, nagyon jó fejek vagytok.

- Koccintsunk.

- Jó, de mire?

- A megismerkedésünkre. - koccintottunk, beleittunk az italunkba.

- Visszamegyünk a többiekhez?

- Ha szeretnél, akkor persze. - visszamentünk, úgy vettem észre jól érezték magukat, mi is beálltunk a körbe, szemben álltam Sammel csak azt vettem észre ránézett Nate-re és elkomolyodott, eltűnt a mosoly az arcáról. A kedvenc számomat kezdték el játszani Macklemore - can't hold us, nekem sem kellett több, elkezdtem ugrálni, torkom szakadtából énekelni a dalt. Félreálltam és buliztam, oda jött hozzám Conor ő is csatlakozott, majd Viki is. Onnantól kezdve csak buliztam, nem érdekelt semmi, csak jól akartam érezni magam. Sam egy kis idő eltelte után oda jött hozzám.

- Sam minden rendben?

- Ezt miért kérdezed?

- Csak valahogy nem tudom, lehet hogy a fáradságtól tűnsz egy kicsit gondterheltnek.

- Az lehet. - továbbra is szomorúnak tűnt.

- Gyere bulizz. - megfogtam kezét és elkezdtem húzni magam felé, hátha ráveszem. Megeresztett egy mosolyt és ő is beállt közénk, ekkor már mind a hatan buliztunk. Nevettünk egymás tánctudásán, észrevettem páran minket figyeltek, azt nem tudni hogy a tánctudásunkat vagy a jókedvünket irigyelték, ezt már nem tudom meg. Két órakor megbeszéltük Vikivel ideje lesz haza indulnunk. Elköszöntünk a fiúktól, mindenki körbepuszilt bennünket.

- Hogy akartok haza menni? - aggódva kérdezte meg Benny.

- Taxival. - válaszolt Viki.

- Kikísérünk benneteket, ugye fiúk? - Sziki odaszólt nekik.

- Nate vigyük őket haza. - Sam utasította Nate-et.

- Jóhogy, legalább megtudom hol laktok, köszi Sam. - odament Samhez, átkarolta vállát.

- Akkor ti menjetek, a Lurdy Házban találkozunk.   Mi is indulhatunk ugye? - kérdezte Conor Davidet.

- Igen.

- Mégegyszer sziasztok, köszönöm ezt a jó bulit, nemis tudom elképzelni milyen lett volna nélkületek.  - valóban boldoggá tettek.

- Mi köszönjük. - hálálkodott Conor.

 Kimentünk az autóhoz, Viki és én beültünk hátulra, Sam hajtott, Nate pedig az anyósülésről, hátrafordulva beszélgetni szándékozott velünk.

- Nate nem félsz, hogy kicsavarodik a derekad?

- Á, de ezért a látványért megérné.

- Meg mi? - morgott egyet Sam.

Nate nem zavartatta magát.

- Viki meddig maradsz?

- Még nem tudom.

- Összehozhatnánk máskor is egy ilyen bulit.

- Szerintem mi is benne lennénk, ugye Szeli?

- Naná, ilyenben bármikor.

Haza értünk, Sam félreállt.

- Mégegyszer köszönünk mindent, Sam pihenj sokat, nem szeretlek ilyen kedvetlennek látni. Rendben? - megsimogattam a vállát.

- Jó. Sziasztok. - kiszálltunk az autóból.

- Szeli, leszakadnak a lábaim, gyerünk gyorsan az ágba.

3. rész: A mi esténk

Ma délig ki sem keltem az ágyból. Vikinek hűlt helye volt, nem találtam sehol, egyszer csak megpillantottam a hűtőre ragasztott üzenetét, ez állt rajta: Nem bírtam tovább aludni, sétálok egy kicsit.

Viki elpakolta az esti poharakat és tányérokat, nekem nem volt más dolgom, csak, hogy megágyazzak. Kényelmesen elhelyezkedtem a nappaliban a kanapén és folytattam a könyvem olvasását. Izgalmas részhez érkeztem, a gyilkosságot elkövető menekül. Mélyen az erdőben vagyunk már, a talaj csúszós a nedves fűtől, csak a telihold ami megvilágítja a tájat, a sok fa ág megnehezítik a futást ő sokkal gyorsabban halad, ismerős lehet neki a környék. A következő pillanatban már nem is látható, csak forgok, bármerre nézek, eltűnt, úgy veszem észre kitaposott ösvényre értem, legugolok és figyelek hátha meghallok egy hangot, reccsenést, bármit, de semmit, így tovább futok. Meglátok egy házat, valószínűleg elhagyatott, már mindenféle növény benőtte, a fák ágairól lógó növények végigfolynak a gerendákon, tetőn. Hátborzongató látvány, óvatosan lépkedem fel a lépcsőn, a korhadt fa recseg a lábam alatt, a ajtó nyikorogva nyílik ki, mindenfelé pókháló, csótányok,  minden ajtó kinyitásával egyre feszesebbé válik az idegrendszerem, a félelem átjárja a testem, kűzdelem az idővel.

- Szia. - Viki kinyitotta az ajtót.

- Juj. - felkaptam a fejem.

- Már megint nagyon beleélted magad a történetbe.

- Ahogy szoktam. - vigyorogtam.

- Vettem gyümölcsöt reggelire. Mit kérsz narancsot vagy banánt?

- Narancs, az jöhet. - oda dobott egyet, leült mellém az ágyra és ő is elkezdett egy narancsot pucolni.

- Jól esett ez a kis séta.

- Én is elmentem volna, ha szólsz.

- Nem volt szívem felkelteni, estére nem lehetsz kedvetlen a fáradtságtól.

- Az én Drága barátnőm, aki mindenre gondol. Hány óra? - ránézett a karórájára.

- Fél három.

- Micsoda?! Hol voltál eddig?

- Sétáltam, nagyon jó kint az idő, kár ilyenkor bent lenni.

- Az azt jelenti három és fél óra múlva itt lesz Sam! Mi a francot vegyek fel? Azt sem tudom hova megyünk. És valami kis meglepit is kellene vennem neki. Most, hogy belegondolok van desszertem, az gondolom jó lesz. Elmegyek megfürdök.

- Addig én hazatelefonálok, utána az enyém a fürdő, nekem is készülnöm kell.

Egy törölközőben flangáltam mint egy mérgezett egér, már nem találkoztunk személyesen 2 hónapja, csak telefonon tartottuk a kapcsolatot, milyen jó lesz újra látni... Végül egy szürke blúz és egy fekete helánka mellet döntöttem, a ruhák szanaszét voltak az ágyon, volt mit visszapakolnom. A hajamat kiengedve hagytam és a szememre halvány füstös smink került. Megszólalt a csengő, oda rohantam a desszerttel a kezemben, kinyitottam az ajtót. Jobb képű volt mint vala, a szívem ismét zakatolni kezdett.

- Szia Szeli, már nagyon hiányoztál. - ezzel már át is ölelt.

- Te is nekem. - nem tudtam elengedni, de ne legyen túlságosan feltűnő ragaszkodásom, elengedtem szorító ölelésemet testéről, a földre néztem ne lássa túlzott izgatottságomat és az arcom pirosságát, így szóltam hozzá.

- Gyere be. Ja és ez a tied. - átnyújtottam a desszertet.

- Köszönöm, de nem kellett volna. Itt van Viki is?

- Igen itt. Viki gyere jött Sam!

- Szia Sam.

- Szia Viki. Ugye nem haragszol meg ha elrabolom ma Szelit?

- Van nekem is mára progaramom, ne aggódj. – mosolyogtak mindketten.

- Akkor jó szórakozást.

- Köszi, nektek is, és vigyázz Szelire.

- Igenis anyuci! Időben hozom vissza! – mindenki jót nevetett.

- Jaj, Sam te sosem komolyodsz meg, de ne is!

- Gyere Szeli induljunk. Viki legközelebb te is jössz, úgy készülj.

- Rendben, de most tűnés, nekem is el kell készülnöm.

- Már megyünk is, sok sikert estére. – egy puszit nyomtam Viki arcára, ő pedig csak annyit súgott a fülembe:

- Használd ki ezt az estét, csak a tied. – Samra néztem nagy vigyorral, nem tudtam titkolni, hogy majd kiugrom a bőrömből.

Kimentünk az ajtón, Vikinek még intettem egyet és becsuktam magam mögött az ajtót. Beszálltunk a kocsiba a biztonsági övet kapcsoltuk volna be, a kezünk egymásnak ütődött, felnéztem Samre ő engem  nézet nagy mosollyal a fogai csak úgy ragyogtak.

- Örülök, hogy ilyen boldognak látlak, hiányzott már. Remélem a mosoly ott lesz egész este arcodon.

- Biztos lehetsz benne. Hova megyünk?

- Mit is szeretünk együtt csinálni?

- Sok mindent. Nem?

- Az is igaz. Mit szólsz ahhoz ha elmegyünk biliárdozni egyet?

- Ez szuper ötlet. Már rég nem csináltuk.

- Most bepótoljuk a lemaradásunkat. Vannak híreim.

Nem is tudtam, hogyan reagáljak, tudtam az új hírekről. Mi lenne helyes, hallgatnom és meglepődni vagy elmondani, hogy tudok róla. A helyes út, nem szólni semmit, nem árulhatom be barátnőmet.

- Hírek? Kíváncsi vagyok. Mesélj.

- Megérkeztünk, majd bent. – bementünk elültük egy asztalhoz, jött is a pincér felvette a rendelést és elment.

- Mesélj.

- Újra jelentkeztünk az X-faktorba, bent vagyunk a legjobb tizenkettőben.

- Gratulálok.

- Tudom, szólnom kellett volna, de biztosra akartam menni. Az elsők között lettél volna akik megtudják, nem akartam hogy kitudódjon, mégis a hír gyorsan terjedt. Féltem is attól ha a füledbe jut megharagszol.

- Nem tudtam róla, és nincs harag, lényeg hogy bejutottatok. – a pincér kihozta az italunkat.

- Ma délelőtt a fiúkkal beköltöztünk a Lurdy Házba, nagyon szép hely, nagyon jól felszerelt, minden rendelkezésünkre áll amire csak szükségünk van. Sok próbánk van, nem sok szabadidőt kapunk, de amíg itt vagyok fent, minden időt amit csak lehet szeretnék veled tölteni, már nagyon hiányoztál. – ekkor átnyúlt az asztal felett, a bal kézfejemre helyezte az ő kezét, és nagy vigyorral nézett rám.

Én akkor azt sem tudtam hol járok, a meleg kezének érintése olyan volt mint egy jégcsapnak a napfény. Mélyen a szemeibe néztem, nem tudom mire gondolhatott, de ha belelátott volna a barna szemeim mögé, lehet hogy megijedt volna a felé táplált érzéseim iránt.

- Ha gondolod mehetünk is játszani. Mit szólsz?

- Mehetünk. - elengedte a kezem és felkeltünk. Átmentünk egy másik terembe, ott két biliárd asztal volt, nem volt bent rajtunk kívül senki. Oda mentünk a hozzánk közelebb álló asztalhoz, a golyókat felraktuk.

- Te honnan ismered ezt a helyet?

- A táborban ismertem meg egy fiút ő ajánlotta ezt a helyet, és hogy biztosra menjen, hogy eljövök egyszer, még zsetont is kaptam tőle, ezzel játszunk éppen. - mélyen a zsebébe nyúlt és kihúzott belőle valamit. Felém nyújtotta tenyerét amiben volt még hat zseton.

- Addig nem megyünk sehova míg ez el nem fogy a tenyeremből.

- Akkor sok időt töltünk itt. Nem tudom, hogy vagy vele, de én már kijöttem a gyakorlatból. De kitudja, még az is előfordulhat, nagyon kikapsz tőlem.

- Na nézzük te kis szájhős, mire emlékszel? A lányoké az elsőbbség, te kezdesz.

- Rendben. – sikerült jól szétütnöm a golyókat, a teli golyókból lement kettő, így azok az enyémek lettek.

- Kezdésnek nem is rossz a kis szájhőstől ugye? – a pimasz mosolyom nem tetszett annyira neki, csak egy kis mosolyt engedett magának azt is összehúzott ajkakkal.

- Meglátjuk, várjuk ki a végét.

Az első játékot megnyertem. Ugráltam örömömben és tapsoltam.

- Húzz bele, mert csúnyán kikapsz.

Elkezdtük a következőt játszani, nekem nem igazán sikerült egy lövésem, odajött visszarakta az elgurult golyók a kiinduló helyzetbe.

- Mit csinálsz? Elrontottam ez van, most te jössz.

- Mutatok valamit. - a hátam mögé állt a teste szorosan az enyémnek simult, megmutatta mit rontottam, ő hogyan csinálta volna. A tenyerem izzadt az izgatottságtól.

- Jó trükk ugye?

Azt sem tudtam mit kérdez, csak egy pár másodperc eltelte után fogtam fel, nekem beszél, válaszolnom kell.

- Hogy mi? Ja igen. – innentől feledhetem a koncentrációt, eltűnt a játék szenvedély, csak rá tudtam figyelni, minden mozdulatát lestem, boldog voltam.

Végül sikerült veszítenem, négy játékot ő nyert meg, nekem csak három sikerült, de az is a véletlen szerencsének tudhattam be. Ez az este csak rólunk szólt, másról szó sem esett, a mi esténk volt, igaza volt Vikinek.

Hazahozott, kiszállt az autóból elkísért a bejáratunkig, átölelt, a fülembe súgta.

- Köszönöm ezt az estét. - elengedett és elment, én pedig csak álltam ott és néztem ahogy elmegy.

Halkan a szobámba mentem, becsuktam magam mögött az ajtót, hassal az ágyamra feküdtem a párnámba fojtottam arcom, zokogni kezdtem. Viki bekopogott az ajtón.

- Szeli minden rendben?

- Igen, de kérlek hadj magamra, holnap beszélünk.

Kezdett az életem ismét helyre jönni, egyenes síneken haladni, van egy jó munkám, ami mellett szabadidő is van. Tudok félre rakni az iskolára is, nagyon szeretnék fotós lenni, mert nem látom hosszú távon a jövőmet modellként, nem is tartom tökéletesnek hozzá a külsőmet, lesznek a helyemre százan is egy-két éven belül. Minden jónak tünt, törhetetlennek éreztem megerősödött szívem, és semmi nem fordulhat rosszra. Most mégsem tudok lélegezni, fuldoklom. Nem, nem tudok aludni.

Elmenekültem otthonról nem akartam elkövetni azokat a hibákat, amiken nekem is át kellett mennem. Volt egy barátnőm, aki átgázolt érzéseimen addig tette a szépet és a jót, hogy megromlott a kapcsolatom az exemmel, akivel két évig nagyon boldogok voltunk. A nehéz napokon Viki és Sam mindig mellettem voltak, valamilyen programot szerveztek nekem, nem akarták, hogy egyedül legyek, ennek már másfél éve. Sam felé ekkor kezdtem egyre jobban kinyílni és többet érezni iránta, esetlen voltam és szeretetre éhes, de neki ott volt Andi, egy nagyon kedves és aranyos lány. Szégyelltem érzéseimet.

Nem! Nem! Nem! Nem fogom elkövetni ugyan azokat a hibákat, amiket ellenem elkövettek, eszem ágában sincs, mert a szívem túl sokat szenvedett, már a kezdetekben is sebzett volt, nem törhet össze ismét, most én lennék az aki összetöri, ha két szerető szívet egymástól megpróbálnék elválasztani. A vadász aki az áldozataira vár. Megtanultam a helyes oldalon játszani, így nem sérülök meg. Első lecke: ne hagyjam a dolgokat így elfajulni. Nehéz volt bíznom, s nem csak magamban, hanem mindenkiben, aki körülöttem van.