Reggel sütöttem palacsintát és megterítettem az asztalt,
bekopogtam Viki szobája ajtaján de nem reagált, így benyitottam, bementem és az
ágya szélére ültem.
- Ébresztő. -
felém fordult, de alig látszott az arca a takarótól.
- Szia.
- Csináltam reggelire palacsintát, gyere enni.
- Hulla vagyok, nagyon későn értem haza.
- Jól érezted magad?
- Nagyon jó volt. Oli haza hozott és még legalább egy órát
beszélgettünk kint a bejáratnál. Azt hiszem szerelmes vagyok. - elnevette
magát.
- Erre már rájöttem, örülök neki. Aranyosak vagytok együtt.
- Ennyire látszik rajtam?
- Én észre vettem, mert úgy ismerlek mint a tenyeremet, de a
többiek szerintem csak annyit látnak rajtad, hogy kedveled. Történt valami?
- Még nem.
- Pedig lemertem volna fogadni, hogy elcsattan az első csók. Nagyon izzik körülöttetek a levegő.
- Szerinted jó választás Oli?
- Milyen kérdés ez? Tökéletes választás.
- Már az első
találkozáskor szimpatikus volt álmodozó barna szemével, szőke rakoncátlan fürtjeivel. Belbecs
tekintetében igazi lelki társaknak bizonyultunk, legalábbis én így érzem.
A kecses mozgást gyakoroltuk egész délután, nem mintha
egyikünknek is problémát okozna, de Szonja biztosra akart menni, nehogy a vakuk
megzavarjanak bennünket és elvágódjunk a színpadon. Nagy felelőség nyomta a vállát, hogy minden rendben
menjen az este folyamán. Erős
fények világították meg a színpadot, néha még vakító is volt. Meg kellett
tanulni melyek azok a pontok amelyeket el kell kerülnie tekintetünknek a
pillanatnyi megvakulás érdekében. Meglepett, milyen gyorsan feltalálta magát
Viktória az új szerepében. A lányok körül vettek minket, de habozás nélkül
átvette az irányítást. Természetes vezető volt,
erős, magabiztos. Láttam, hogy ez
kellemetlenül érinti Katát, hiszen szereti ha minden körülötte forog. Mindig
feszültebbé vált, amikor Viktória megszólalt. Felvont szemöldökkel azon tűnődtem,
túléli-e a mai napot vagy gyorsan támadt szenvedélye a sírba viszi, mert csak
egy kis balhét ha itt kirobbant neki vége. Szonja nem fogja eltűrni a
csetepatét, de türtőztette magát. Mintha egy méhkasba csöppentem volna, mindenki
lázasan magyarázott vagy kérdezett. Érezhető volt az izgatottság és a nyugtalanság
mindenkin az idő múlásával.
A nagy divatházak mindig is ügyeltek a legapróbb
részletekre. Gondosan megtervezett minden egyes pillanat, a látványosság,
díszletek. A megszokott zártkörű bemutatok helyet, most a nagyközönség számára is látható
bemutatót rendeztek. Mint kiderült, a stúdióból több lányt is behívtak jó kis
juttatásért cserébe, szórólapokat osztogattak városszerte a mai bemutatót
reklámozva. Kiváló választás a helyszín is a nagyközönség számára, ötszáz férőhelyes.
Az ajándékcsomagok, pezsgő és egyéb apróságoknak tűnő részletek nagy mértékben meghatározóak a
divatházról kialakult képben.
A tervező munkáit szenvedélyes színek, csábító anyagok és izgalmas
formák jellemzik.
Renáta nagy izgatottsággal és zihálva lépett be az öltözőbe.
- Hihetetlen hogy mennyien vannak. - fennhangon mondta és
közben kapkodott a levegőért.
- Honnan tudod? - kérdezte az egyik lány.
- Kiszöktem és kikukucskáltam a színpad ajtón.
- De mit láttál? Részleteket akarok.
- Amennyire láttam, vegyesen vannak idősebbek
és fiatalok, vidékiek és fővárosiak. Ami közös bennük, hogy igazi formás nők.
- Szóval mind dögös?
- Igen. - a döbbent arckifejezés helyet, mosoly uralkodott
el Renáta arcán. A lányok jujogni kezdtek.
- Ez durva lesz, igazi kritikus szemek fognak bennünket
méregetni.
Viki és én lehuppantunk a székünkre és egymást néztük.
- Nagyon izgulok. - mondtam Vikinek.
- Én is.
Szonja bejött az öltözőbe.
- Gyertek ide. - körülálltuk és izgatottan vártuk
mondanivalóját.
- A díszterem megtelt vendégekkel. Ne izguljatok, minden
rendben lesz. Ügyesek vagytok. Látom a frizurák még készülőben
vannak, sejtettem is hogy lesz egy kis csúszás. Sebaj, amíg kitart a pezsgő gond
nem lehet. - elnevettük magunkat.
Kiment Szonja, folytatódhatott a nyüzsgés, akik készen voltak
a sminkel azok még a kiegészítőkkel babráltak. A sminkek és a frizurák még női
szemmel is szépek lettek. Felsorakoztunk a folyosón indulási sorrendben. A
zenekar játszani kezdett, egy kicsit hangos volt a zene és még vizhangzott is
kissé ezen a hosszú folyosón. A ritmusa beindított mindanyiunkat és még a
lábaimban is pezsegni kezdett a vér.
Elhalkult a zene a műsorvezető bemutatta a tervezőt.
Füleltünk, tudtuk melyik dal kezdésekor kell megindulnunk. Megszólalt a dal,
próbáltam határozottan mozogni, eszembe jutott Ya Ou, hányszor élhette már át
ezt az érzést. A színpadra lépéskor el is múlt minden félelmem. Csodálatos
érzés volt, hogy mindenki téged csodál hisz tökéletes a smink, a frizura, a
fürdőruha. A
tapsözön amit a műsor végén kaptunk, mindent elárult és nem is kellett ennél
több. Valódi volt mindenki arcán a mosoly, kaptunk egy kis magabiztosságott.
A színpadról jöttem le, egy futár fiú oda jött hozzám egy
nagy csokor virággal, először nem is láttam hogy ki adja át, amíg nem nyomta elébem a
papírt, hogy írjam alá az átvételt.
- Szépek voltatok. - elmosolyodott.
- Köszi.
Keresni kezdtem benne a kártyát. Egy szívecskés borítékban
ez állt:
Bármilyen messze is sodor az élet, Te mindig velem leszel.
Ya Ou
Siettünk a műsorra, arra már nem volt idő, hogy bemenjünk az öltözőbe.
Próbáltam Ya Ou-t hívni, de nem tudta felvenni a telefont. Leültünk a
helyünkre.
- Nézd csak előttünk két sorral azt a lányt, az nem Andi?
- mutatott a lányra.
A halk hang mintha túllépett volna testemen és áthaladt
volna a villogó fényeken. Nem jöttek a számra a szavak. Nem akartam
megszólalni, de azt hiszem nem is tudtam volna. Próbáltam a virágomra gondolni
és a kis papírcetlit szorongattam kezemben amin Ya Ou üzenete állt. Mégis az
emlékek ettől nem
lettek kevésbé nyomasztóak. Annak a pillanatnak az emléke bevésődött a
zsigereimbe, mikor Ya Ou, Andit ölelgeti.
Nem érdekelt a műsor, mintha ott sem lettem volna, kizártam
mindent.
A műsor végén a kijáratnál megvártuk Andit.
- Sziasztok. - örült ahogy meglátott bennünket.
- Szia. - félelmemben mű mosolyt erőltettem arcomra.
- Segítetek nekem megkeresni Ya Ou öltözőjét? Beszélnem kell vele.
- Segítünk. - elindultunk az öltöző felé.
- Hogy vagytok?
- Jól, most volt egy bemutatónk arról jöttünk. - válaszolt
Viki, neki legalább nem remeg a hangja.
- És te?
- Megvagyok.
Nem kellett egész az öltözőig mennünk út közben találkoztunk Ya Ou-val, valószínűleg elébem indult. Leolvasható volt arcáról
a döbbenet, mikor meglátott bennünket. Én távolabb megálltam, Viki ott maradt
velem, Andi oda ment Ya Ou-hoz. Mondott neki valamit és elindultak. Vártam,
hogy megfordul és rám mosolyog, akkor tudtam volna, hogy van még esély kettőnknek, hogy tényleg ő is akarja és igaz lehet egyszer az, amit
úgy vártam. Csak néztem mereven a hátát és akartam, hogy megforduljon, bűvöltem minden erőmmel, ahogy csak tudtam, de nem fordult
meg.
- Izgalmakban mostanában nincs hiány az életemben.
- Minden rendben lesz. - Viki megsímitotta a hátam.
- Hazamegyek, majd Oli hazahoz, de ha véletlen nem bír akkor
szólj és vissza jövök érted.
- Nem kell, megoldom. De nem szeretném ha most egyedül
maradnál.
- Most erre van szükségem.
Haza értem, felhordtam a kocsiból, minden holmit amit
magunkkal vittünk a mai napon. A mobilomat kikapcsoltam. Friss levegőre volt szükségem, kiértem a lépcsőházból, kellemesen szitált az eső. Olyan jó volt érezni a hideget az
arcomon, érezni, hogy érzek, még így is, ennyi szívtelen kinem mondott
szavakkal a torkomban és görccsel a fejemben. Most igazán emberi voltam.
Pillantásaim végigsiklottak az árnyékokon, a körvonalaik
elhalványodtak, ahogy felhők
takarták el a holdat. Túlságosan is a lidércekre emlékeztettek. Felnéztem az
égre, hogy ne kelljen a házak szürkeségét bámulnom. A hold és a csillagok
ragyogó fénye megnyugvással töltötte meg viharos szívem. Elérkezett
a szombat este. Viki egész nap nagyon be volt zsongva, már alig várta, hogy
végre újra láthassa Olit. Megbeszéltem Ya Ou-val műsor előtt
bemegyünk hozzájuk az öltözőbe. Meg
is érkeztünk a műsor
kezdete előtt másfél órával,
bekopogtunk az öltözőbe,
Sziki nyitott ajtót.
- Sziasztok. Gyertek. - én még egy puszit is kaptam tőle. Mindig megtud lepni jóindulatával.
Bementünk, szétnéztem, de a szemem hiába pásztázott, Ya Ou-t
nem találta. Oli a szintetizátor előtt ült,
egy dalt kezdett el játszani, biztos voltam benne, nem tudta, hogy megérkeztünk.
Leültünk, de oly óvatossággal meg ne zavarjuk. A dalt rögtön felismertem, már az
első pár dallamból. Elkápráztatott, még nem
ismertem ezt az igazán érzéki oldalát, már alig mertem levegőt venni, nehogy bármi is megzavarja és
abbahadja. Szemeimet becsuktam, minden másodpercet élvezni akartam. Ez a dal
volt, amit utoljára meghallgattam otthon a kis szobámban, mielőtt elindultam Budapestre. Szemeim könnybe
borultak a boldogságtól. Véget ért a dal, vettem egy mély levegőt és csak ezután nyitottam ki szemeim. Ya
Ou a székem előtt guggolt, mosolyogva
engem nézett. Olyan érzés tört rám, mintha megszűnt volna a külvilág és csak Ő és Én léteznénk. A pillanat hevében megcsókoltam, de
gyorsan észbe kaptam.
- Jaj, ezt nem így akartam. - zavarba jöttem a többiek előtt, de tekintetemet nem vettem le Ya Ou-ról.
A fiúk nevettek.
- Ez mi volt? - Viki kérdezett, de szemeim nem mozdultak.
- Végre hiszel nekem? Nincs tovább titok a többiek előtt?
- Hiszek. Nincs titok. - ezután néztem csak Vikire, de nem
tudtam mit mondani neki csak mosolyogtam rá.
- Végre, észbe kaptatok? Ti egymásnak lettetek teremtve.
- Most már én is rájöttem. - válaszolt neki Ya Ou.
- Köszönöm ezt a dalt, nagyon sokat jelentett, jó volt újra
hallani. - ez a dal volt, ami ráébresztett arra, nincs mire várnom, rövid ez az
élet, most kell megélnem minden boldog pillanatát. Nem is tudom mire vártam
eddig.
- Örülök neki ha tetszett. Ya Ou nekem köszönheti, hogy
összejöttetek? - viccnek szánta, de nagyon is beletrafált a közepébe.
- Sokban segített a dal. - döbbenten nézet rám.
- Ez igen. Na, Ya Ou tartozol nekem egy szívességgel vagyis
sokkal. Nekem köszönheted, hogy egy ilyen klassz csajod van. - Viki nem hagyta
kibontakozni Ya Ou-t, kérdéssel fordult Olihoz.
- Mi ennek a számnak a címe? Jól emlékszem, Homokba írva? -
Viki tekintete az eddigiekhez képest, még több vággyal volt tele.
- Igen, az. Nem jössz ide mellém? - Oli egy kicsit arrébb
húzódott és a kis szabad területet kezdte el paskolni.
- Ez a dal után rögtön elolvadok. Jó hogy oda megyek. -
leült mellé és egy puszit nyomott az arcára.
- Tudom, hogy ez most gyerekes volt tőlem, de úgy meghatódtam ettől a daltól. Köszönöm neked.
- Úgy nézem menő leszek
a lányoknál ezzel a dallal. - ismét nevetni kezdtünk. Kinyílt az öltöző ajtaja.
- Indulás van.
- Megyünk.
Ya Ou még mindig ott gugult előttem, megfogtam a kezét, felkeltem a székről és őt is húztam
magam után, átöleltük egymást. A többiek elhagyták a szobát, Ya Ou megsimította
az arcom, mélyen a szemeimbe nézett és egyre közelebb hajolt hozzám, mígnem
ajkaink összeértek. A szívem ütésszáma felgyorsult, de ahogy mellkasunk
összeért, éreztem ahogy az ő szíve
is egyre hevesebben ver.
- Nagyon fontos vagy nekem. - mélyen a szemeimbe nézve
mondta.
- Menned kell, siessünk.
Gyorsan a helyemre siettem, Viki már ott ült.
- Örülök nektek.
- Köszönöm.
- Most már talán jobban fogom kedvelni, végre nem fájdalmat
okoz az én drága barátnőmnek,
hanem örömöt hoz az életébe.
- Remélem, hogy így lesz. - egy pár perc csend után
folytattam.
- Oli? Becserkészed vagy inkább ő téged?
- Becserkészhetne. - úgy felkacagtam, hogy a környékben ülök
mind rám néztek.
A műsor ismét
fantasztikusra sikerült.
Műsor után
az autónál vártuk őket.
Benny barátnője is velük tartott, elől jöttek kézenfogva, arcuk mosolyba volt
borulva. A lány karcsú testalkatú, szőke hajú
egy kis göndörség hullámzott hajában.
- Sziasztok. Beszeretném mutatni a barátnőmet, ő Petra.
- Petra oda lépett hozzánk, kezét felém nyújtotta, kezet fogtunk.
- Szia. Petra.
- Szelena. - majd Viki felé fordult.
- Petra.
- Szia. Viki.
- Örülök, hogy megismerhetlek.
- Szintúgy.
- Izgatottan vártam, hogy Benny bemutasson egymásnak
bennünket. Nagyon jó fej a barátod.
- Igen, tudom. - oda fordult Bennyhez és neki mondta.
- Nagyon szerencsés vagyok. - Benny megcsókolta.
Ekkor már a fiúk is oda jöttek hozzánk. Ya Ou a hátam mögé
lépet és átölelt hátulról, kezeit összekulcsolta a hasamon.
- Merre gondoltatok menni? - kérdezett bennünket Petra.
- Mennyünk el bulizni. - vágta rá Oli.
- De hova? - kérdezte Sziki.
- A megszokott hely?
- Jó.
- Most már csak az a kérdés ki kivel megy? Én bevállalom a
hajtást. Viki, hozzád ragaszkodok. - rákacsintott Vikire. Belőlem kitört a nevetés.
- Oli te igazán ismered a lányok nyelvét.
- Ugye? - rám mosolygott.
- Én is megyek veled. - szólt oda Sziki.
- Akkor ti mentek hárman. Mi pedig Szelivel. - lehajolt és
megpuszilta az arcom.
Oliék mentek előre én
pedig követtem őket.
- Petra te most hol fogsz aludni?
- Egy rokonnál. Miért?
- Csak gondoltam nálam aludhatsz.
- Köszönöm szépen, kedves tőled, de már megbeszéltem velük.
Oda értünk, Oli autója mellé beálltam, mindenki kiszállt.
Épp indultunk befelé, mikor csörgésre lettem figyelmes, felemeltem a táskámat
fülemhez, valóban jól hallottam a telefonom csörgött. Elindultam visszafelé,
Oli volt csak mögöttem oda szóltam neki.
- Mindjárt jövök vissza.
- Oké.
Felvettem a telefont.
- Igen?
- Szia Szelena. Szonja vagyok.
- Szia.
- Sajnálom, hogy ilyen késői időpontban
zavarlak, de átrakták a bemutató időpontját.
- Semmi baj. Mikor lesz?
- Holnap, így egy órára bekel jönnöd, bekel gyakorolnunk
mindent hat órára.
- Jó megyünk.
- Jöttök?
- Viktóriával.
- Ja persze, ti együtt laktok. Kérlek szólj neki is, őt még nem hívtam.
- Szólok neki.
- Holnap találkozunk. Szia.
- Szia.
Elraktam a telefont a táskába, becibzároztam.
- Te mit csinálsz kint? - Ya Ou hangja kissé remegett.
Felnéztem.
- Beszéltem telefonon.
- Miért nem szóltál? Nem akarom többet, hogy ilyen későn egyedül kint legyél. Ne kísértsd a
sorsod.
- Ugyan. - elnevettem magam és oda bújtam hozzá.
- Bemegyünk?
- Menjünk, beszélnem kell Vikivel.
- Történt valami?
- Most hívott Szonja, holnap bemutatónk lesz.
- Ez azt jelenti nem tudsz eljönni holnap?
- Megpróbálok kezdésre oda érni. - megfogtam a kezét és
bementünk. Rögtön Vikihez mentem, Ya Ou kezét nem engedtem el, csak oda
hajoltam Vikihez és sugtam a fülébe.
- Most hívott Szonja, holnap bemutatónk lesz, egy órára kell
mennünk.
- Ez jó hír. Milyen ruhákat viselünk majd?
- Azt nem tudom, de szerintem holnap fürdőruhákat mutatunk be.
Oli oda jött Vikihez megfogta a kezét és bulizni kezdett.
Ránéztünk Olira, majd össze néztünk Vikivel és nevetni kezdtünk. Ismét közel
hajoltam hozzá.
- Fogd ki ezt a nagy halat, mert különben én teszem meg.
- Ne hülyülj.
- Jól van na.
Egyszer csak azt vettem észre egyre több lány tömörül össze
körülöttünk, persze merszük nem volt oda jönni hozzánk kivéve Szikihez, mivel
látták hogy egyedül van. Kedvesen elbeszélgetett velük, de látszott rajta, hogy
egyik beszélgető
partnerben sem talált olyat ami annyira lekötné figyelmét, felénk nézet,
unalmas arckifejezéssel.
- Kimentem Szikit a lányok karmai közül. Mit szólsz? -
kérdeztem Ya Ou-t.
- Oké. Szerintem hálás lesz érte.- elnevette magát.
- Akkor induljon a mentő akció.
Öt lány volt körülötte, én pedig nem voltam szívbajos oda
mentem megfogtam Sziki kezét.
- Bocsi lányok, mi megyünk. - hangosan mondtam, remélhetőleg meghallják és érthető legyek a számukra, hogy hadják békén.
Elindultunk, a lányok igencsak csúnyán néztek rám, de engem mit sem izgatott.
- Köszi a segítséget.
- Egy barátért bármit.
- Nézd már. - nevetett és maga elé mutatott.
- Hihetetlenek. - én is nevetni kezdtem. Egy lány már Ya
Ou-val beszélgetett. Oda mentünk hozzájuk, de nem akartam megzavarni Ya Ou-t,
hisz nem tudhatom kivel beszél, lehet hogy ismerősök, így Banny mellé álltam. Nem kellet sok idő, átnyúlt Benny mellet, megfogta a kezem és
magához húzott.
- Miért nem jöttél ide?
- Beszélgettél.
- Na és? Attól máskor gyere oda, senki sem mondhat olyan
fontosat amit te nem hallhatsz.
- Sziki megköszönte a mentést.
- Gondoltam hogy így lesz. Vikiék azt hiszem nagyon egymásra
vannak hangolódva. Lesz itt még valami. - feléjük fordultam. Oli karolgatta
Vikit.
- Még ma lesz itt valami. - összenéztünk és mosolyogtunk.
- Mikor gondoltatok menni? - kérdezte Sziki.
- Nem is tudom, de kezdek fáradt lenni. Te már mennél?
- Lassan igen.
- Megkérdezem Ya Ou-t ha ő is
menne, akkor mehetünk és elviszlek. Jó lesz?
- Jó.
- Mikor gondoltál indulni? Sziki és én lassan mennénk.
- Mehetünk. Megkérdezem a többieket is. - elment
körbekérdezni a többieket. Vissza fordultam Szikihez.
- Nagyon menő vagy a
lányoknál. - szurkálódtam egy kicsit.
- Azt azért nem mondanám csak tudod hogy van, a tv miatt.
- Azt ne mond, hogy azelőtt nem
voltál a lányok körében menő, mert
azt nem fogom neked elhinni.
- Nem hiszem.
- Persze. Maximum nem tudsz róla.
- Mehetünk. - súgta fülembe Ya Ou.
- Más nem jön?
- A többiek maradnak, Vikit haza viszi Oli.
- Indulhatunk. - szóltam oda Szikinek.
- Sziasztok. - intettem a többieknek.
Haza vittem őket, Ya
Ou megcsókolt, Sziki megköszönte a fuvart.
Haza érve, letusoltam és elmentem aludni.
