Vissza fordultam az autóhoz. Roli egyszer csak ott állt előttem.
- Te meg, hogy kerültél ide a semmiből?
- Köszi a szívélyes fogadtatást. - nevetett rajtam.
- Tudod hogy nem úgy értem. Megijesztettél.
- Induljunk. - kiabált Oli az autóból.
- Ne türelmetlenkedj. - szóltam neki.
- Nincs kedved jönni egy kis kirándulásra?
- Én? Nem ismerem a többieket.
- Majd megismered őket. Na
gyere.
- Biztos mehetek?
- Persze. Huppanj be előre,
csak fognod kell a pokrócokat és a fánkot.
- Nem gond.
- Várj, segítek. - egybe kiemeltem mindent, ő beszállt, átadtam neki és becsuktam az
ajtót.
Ya Ou kiszállt a kocsiból, Olira néztem a sofőr ülésen ülve a kezeit felemelte rám nézett
nem értően.
Ya Ou felém tartott én is elindultam felé.
- Ki ez?
- Egy szomszédom, ő Roli,
tudod vele és Vikivel voltam hajókázni.
- Őt is
elhívtad?
- Igen. - felhúzta
szemöldökét.
- Most mi van? Jó fej, majd meglátod.
- Ha te mondod. - Oli dudálni kezdett. Sziki oda hajtott
hozzánk.
- Indulok, Bennyéknél találkozunk.
- Rendben, mi is indulunk. Én már megyek is, mert még Oli
leszedi a fejem. - ott hagytam őket.
Mire beszálltam a kocsiba Sziki elhajtott.
- Odakint minden rendben?
- Persze, csak nagyon szeretnének már indulni. - rükvercbe
akartam kapcsolni az autót és idegesen rángatni kezdtem a sebváltót.
- Képtelen vagyok rükvercbe tenni a kocsit. Segíts már! Mit
keresel? - kérdeztem.
- Izé... semmit. - tovább turkált a hátitáskájában.
- Egy pillanat és segítek.
Egy újabb próbálkozás után végül sikerült hátramenetbe
kapcsolnom, a kerekek hangosan felcsikorogtak, miközben kihátráltam. Oli oda
hajtott mellénk, Viki felől az
ablakot leengedte, előre
hajolt és már jöttek is szavai, melyek nem voltak váratlanok számomra.
- Legközelebb figyelj oda, hova parkolsz! - figyelmeztet
nyugodt, fegyelmezett hangon.
Ki akar készíteni.
Ebben profi. Nem fogom hagyni, hogy megnyerje ezt a majd én megmutatom meccset.
- Köszi a tippet.
- Ha szükséged lenne egy igazi férfira, aki megtanít
vezetni, állok rendelkezésedre.
- Igen? Jó megtaníthatsz, de először győz le
gokartban.
- Na jó, erre még visszatérünk. Indulhatunk? -
magabiztossággal vigyorgott.
- Menj előre,
követlek.
- Kitudsz állni vagy segítsek? - ekkor már kitört belőle a nevetés.
- Te Oli, ha odaérünk neked véged.
- Na azt megnézem. - gázt adott az autónak és már mentek is.
- Ó, csak érjünk oda! - mérgelődtem.
- Bejössz ennek a barátodnak. - nevetve mondta.
- Te miről
beszélsz?
- Hát nem látod?
- Ezt most hagy abba! Én és Oli? Na biztos nem!
- Te tudod, de én nem így látom. Ha nem érdekelne a
véleménye, akkor miért mérgelődsz?
Szerinted akkor is feltudna így húzni?
- Ezt most hagyjuk, mennünk kell.
Oli úgy elhúzott, hogy mire oda értünk Bennyékhez már
mindenki kiszállt az autóból, és beszélgettek. Benny intett, mutatta hogy a
feljáróra álljak fel, így is tettem.
- Gyere bemutatlak a többieknek. - mondtam Rolinak.
Kiszálltunk az autóból.
- Sziasztok. Beszeretném mindenkinek mutatni Rolit, ő az egyik szomszédom. Benny elsőként oda lépett hozzá és lekezelt vele,
majd sorban a többiek is így tettek.
- Nekünk nincs olyan sok csomagunk. - mondta Benny.
- Igen, de hol van? - a többiek már nevettek, Ya Ou-val az
élen. Bennyre néztem, félreállt, ott volt mögötte egy 80x80-as kartondoboz.
- Ti most szórakoztok velem? - végignéztem mindenkin.
- Ez ismét komoly. - nevetve válaszolt Ya Ou.
- Ismét? Miről
maradtunk le? - nem értően
kérdezett bennünket, de mintha sejtette volna hogy Olinak volt valami húzása,
mert a kérdés után Olira nézet.
- Egy kicsit többet vásároltunk a kelleténél és már nincs
hely egyik kocsi csomagtartójában sem. - Oli szégyenlős arckifejezéssel válaszolt kérdésére.
- Ezt most valahogy meg kell oldanunk, hogy minden beférjen.
- törni kezdtem a fejem.
- Sziki bevállalsz egy utast mögéd? - angyali mosollyal
próbáltam levenni lábairól.
- Persze.
- Lányok ki vállalja be a motorozást? - kérdezte tőlünk Oli. Senki sem repesett az ötlettől, nem is értettem őket.
- Én örömmel vállalom. Mit szólsz Sziki, mehetek?
- Most viccelsz? Gyere. - oda mentem hozzá átkarolta
vállamat.
- Jól hajtok nincs mitől
tartanod.
- Megbízok benned. - mosolyogtam.
Beraktuk Bennyék csomagját is. Oda mentem Rolihoz.
- Elvállalod az autóm hajtását?
- Igen.
- Köszönöm szépen.
- Majdnem elfelejtettük mondani, nem a parkba megyünk, mivel
ott nem süthetünk. Idefelé megbeszéltük a Duna-Ipoly Nemzeti Park az új úti
cél. - világosított fel bennünket Ya Ou.
- Nekem tankolnom kell. - mondta Oli.
- Az én kocsimba is tankolsz? - kivettem ötezer forintot a
pénztárcámból és átnyújtottam Rolinak.
- Rendben.
Oli odament a kocsijához kinyitotta az ajtót rátámaszkodott
és hangosan mondta.
- Induljunk.
Sziki felült a motorra, én pedig mögé, fekete ruhám széle
feltekeredett a lábamra, a motor felbőgött és
kilőttünk előre,
dereka köré fontam a karomat. Hideg levegő
mardosta az arcom, és könnyeket fakasztott a szememből. Arcomat mélyen Sziki hátába temettem, és
mélyet lélegeztem be ismerős
illatából. Fel sem tettem magamban a kérdést, mit keresek ezen a motoron.
Egyszerűen csak tudtam, hogy ott kell lennem.
Hiszen egy biztos ponttá vált életemben, ő egy
igaz jó barát. Válla úgy feszült és remegett, mintha nagyobb sebességre vágyna,
csupán az én kedvemért inkább haladna lassabban. Minél tovább haladtunk a táj
egyre gyönyörűbbé vált. Sziki leállította a motort, az ezt követő csentben szinte dobolt a fülemben a vér.
- Mutatni akarok valamit. - mondta és könnyed mozdulattal
leszállt a motorról.
Leszálltam én is, de mikor lábaim földet értek, váratlan
fájdalom hasított átfázott lábaimba. Bicegve és imbolyogva követtem, mintha
évek óta nem álltam volna szilárd talajon. Sziki annyira izgatott volt, hogy
észre sem vette mennyire lemaradtam.
- Várj! - szóltam utána, és próbáltam visszarendezni
szélfútta hajamat a kontyba.
- Nincs messze - szűrődött vissza hozzám a hangja.
Egyre jobban éreztem a fák és a virágok illatát. Minél
mélyebbre merészkedtünk be annál jobban a biztonság érzet járta át a testem.
Átgázoltunk a nagy füvön, a szél egyre erősebb
virágillatot sodort felénk, mentünk az illatok után, egy tisztáshoz értünk ahol
csodálaotos színekben pompázó virágok tarkállottak körülöttünk, hanyatt
feküdtünk a réten, a napfény melege átjárta testünket és a felhőket néztük az égen. Egyszer csak fura hang
ütötte meg fülünket, valahol víz zubog a közelben egy rövid gyaloglás után egy
kis vízeséshez érkeztünk, kristálytiszta víz zuhog le egy sziklapárkányról ami
egy sekély kőmederbe gyűlik össze ahonnan keskeny patakként folyik
tovább. Leguggoltam, a víz hullámzását figyeltem, belenyúltam a finom langyos
víz mintha feltöltött volna, kezemmel merítettem a vízből az erdő
csöndjében tisztán hallottam a kezemről leeső vízcseppek hangját, amik vissza esnek a
patakba, néztem a lassan eltűnő hullámkőröket,
megláttam egy gyönyörű fehér
kavicsot még mélyebre nyúltam és kivettem a vízből.
- Nézd milyen szép. - mutattam Szikinek.
Autók zúgására lettem figyelmes.
- Ez az én autóm hangja, megérkeztek, indulnunk kell. - a
madarak csicsergése is abba maradt, több megijedve elszállt fejünk felett,
felnéztem az égre és figyeltem ahogyan elrepülnek, csak néztem utánuk.
- Kérlek ezt a helyet ne mond el nekik, nagyon sokszor jövök
el ide és nem szeretném ha ezt megtudnák. Ez olyan nekem mintha csak az enyém
lenne.
- Megértelek, ez egy csodálatos hely, egy csöppnyi
mennyország.
- Induljunk vissza, mert még képesek lesznek kiabálni
utánunk.
- Igazad van. - felálltam és elindultunk.
- Ezért akartál motorral jönni, hogy ide eljöhess?
- Részben igen, feltölt ez a hely, jó kiszakadni a
hétköznapi monoton életből.
Visszaértünk, a többiek az autók körül álltak.
- Merre voltatok? - kérdezett bennünket Benny.
- Sétáltunk, gondoltuk hogy itt bevárunk benneteket és innen
mehetünk tovább együtt és ha gondoljátok mehetünk is.
- Menjünk, már nagyon várom, hogy oda érjünk. - válaszolt
Viki.
Oda érve, leparkoltunk a kijelölt területen.
- Mivel nem fogunk tudni egyszerre bevinni mindet. Mit
szóltok ahhoz, ha csak a legfontosabbakat visszük el és ha kell majd még
valami, visszajövünk érte?
- Ez jó ötlet Benny. - vágta rá Oli.
Két hűtőtáskát vittünk magunkkal az egyikben voltak
a húsok és a zöldségek, a másikban az üdítők, egy
táska édesség és egy sós, és Bennyék doboza. Ezeket hozták a fiúk. Nekünk csak
a pokrócokat kellett vinni és a fánkot. Andi, Petra és én vittünk egy-egy
pokrócot, Viki pedig a fánkokat.
Ya Ou egy hűtőtáskát vitt, így szabad volt az egyik keze,
Andi oda ment mellé és megfogta kezét. Egy pillanatig nagyon fájt, mintha egy
kést forgattak volna meg szívemben, de arra gondoltam ha igazán szeretjük
egymást, akkor bármit kibír a kapcsolatunk.
Puha léptekkel haladtam az erdei ösvényen, lábaim alatt apró
gallyak roppanntak szét, a fák lombkoronáinak sűrűjéből egy-egy csiripelő madárka röppent fel a magasba, a szellő fújdogált és hallani lehetett a falavelek
susogását. A tündöklő
napfény foltokban világítja meg az ösvényt, a zöld szín hány és hány árnyalata
pompázott. Roli ott állt mellettem, ő is
ugyanolyan ámulattal tekintett a tájra.
Kiszemeltünk magunknak egy helyet, lepakoltunk. Már mindenki
éhes volt. A fiút tűzet
gyújtottak, mi lányok pedig elkészítettük a húsokat és zöldségeket. Lassú tűzön megsütöttük, szőrén szálán eltünt minden. Lehet hogy Oliék
mégis tudtam valamit. Mivel Bennyék gondoltak a labdára is, így bírtunk
röplabdázni. Egy kis idő után
mindenki kidőlt, ahogyan én is.
Belekortyoltam a vizembe, amit majdnem ki is köptem, annyira felmelegedett,
alig bírtam lenyelni. Oda sompolyogtam Oli háta mögé, aki épp Rolival
beszélgetett, mindketten háttal ültek nekem. Felráztam az ásványvizet és Oli
hátát lespricceltem.
- Jóságos ég! - nyögött fel.
- Mi az ördögöt műveltél?!
- Ígértem ha ide érünk neked véged. - szemtelen mosoly ott
volt arcomon.
- Na megállj! - kivette kezemből a vizes palackot, rohanni kezdtem ő meg utánam. Már nagyon messzire
elhaladtunk a többiektől,
utolért megfogta a vállam, megálltam és megfordultam.
- Léci ne. - nevetve könyörögtem, mégis lelocsolta blúzomat,
hátrálni próbáltam, egy fa gyökerébe megakadt lábam és hanyatt vágódtam,
ahogyan kapaszkodott vállamban a lendület őt is
elrántotta és rám esett. Hangosan felnevettünk.
- Szállj le rólam, nehéz vagy. - túrtam le magamról. Két
kezével megtámaszkodott a talajon, hogy ne nyomja mellkasom, de utána nem
csinált semmit, csak mosolygott.
- Oli! Most mi van, nem akarsz leszállni rólam?
- Nem nagyon. - igazából nem tudom mi történt, de szemei
most valahogy mások voltak mint eddig.
- Mit kapok ha leszállok rólad?
- Most viccelsz? - a szívem egyre hevesebben kezdett el
verni.
Elkezdett felém hajolni, egyre közelebb és közelebb volt
hozzám, majd megtorpant. Boldogság futott át arcán. Felkelt, megfogta kezem és
felhúzott közel magához.
- Döntsd el te magad, hogy vicceltem-e. - nem tudtam mit
reagálni erre.
Visszaértünk a táborunkhoz.
- Mond, most mi van veled és Ya Ou-val? Mert nekem nem úgy tűnik mintha együtt lennétek. - Ya Ou-ra
néztem, Andi az ölében ült.
- Nekem sem. - szomorodtam el.
Már mindent vörösre festett a naplemente, mikor végül haza
indultunk. Sziki hazavitt.
- Mondanám, hogy gyere be de a rendszerint makulátlanul
tiszta konyhám most katasztrófa sújtotta terület és rendbe szeretném hozni mire
hazaérnek a lányok.
- Segítek ha gondolod.
- Dehogy, te menj haza és pihenj. Köszönöm a fuvart.
- Nincs mit.
- Holnap hívlak. - elindultam felfelé.
- Szia. - utánam kiabálva köszönt el.
