4. rész: Megismerkedés a fiúkkal

8 órakor az ébresztőmre keltem. A tükörben ahogy megláttam magam, nem volt valami kellemes látvány, táskás volt a szemem alja és ha ez nem lett volna elég, még lila is. A duzzanatot köszönhettem a fél éjszakai sírásnak és a lilaságot pedig a nem alvásnak, talán 5 órát aludtam. Tükörben néztem magam, mintha mélyen a lelkembe láttam volna.

- Kell ez neked? Szedd össze magad! Te irányítod életed fonalát, nem lehet rajta csomó és nem is szakadhat el. Erős vagy! Hidj magadban és akkor minden rendben lesz. Tegnap két barát jól érezte együtt magát és ennyi. Verd ki minden ezzel kapcsolatos dolgot a fejedből, egész napra tervezz programot, Vikinek is ezzel örömet okozol. Hajrá! - a mosoly újra ott volt arcomon.

- Viki! Gyere Drága! Mit szólsz egy reggeli futáshoz?

- Benne vagyok!

Felvettük a sport felszerelésünket, az ajtó bezárása közben gondoltam rákérdezek a tegnap estére.

- Hogyan telt a tegnap estétek?

- Nagyon jó volt, sokat sétáltunk, rengeteg helyre elvitt, nagyon szép a kivilágított város. Voltunk egy kávézóban is, megittunk egy forralt bort, vérré vált bennem.

- És? Van valami kialakulóban?

- Most feladtad a kérdést. Nem tudom, nagyon helyes, de nincs szándékomban fejest ugrani egy új kapcsolatban. Inkább te mesélj nekem, mi volt veled este? - a kérdés hallatán, hogy nyerjek magamnak egy kis időt, eljátszottam nem találom a megfelelő kulcsot. Mit mondjak neki? Nem mondhatom el az igazat, mert akkor megint a lelkizés jön, ami nem hiányzik egyikünknek sem. Ezen a napon csak a jó dolgok az elsők.

- Nagyon elfáradtam, nem volt kedvem beszélgetni, de az este fantasztikus volt. Elmehetsz jósnőnek, jól kereshetnél.

- Ezt most miért mondod?

- Igazad volt, csak rólunk szólt az este. Biliárdoztunk, csúnyán kikaptam ellene, lesz mivel szekálnia egy ideig. - közben bezártam az ajtót, lementünk a térre, nyújtani kezdtünk.

- Szeli?

- Igen.

- Említettem neked, hogy találkoztam Conorral, Nate-el és Daviddel?

- Nem, de mikor?

- Eljöttek Samhez látogatóba, én meg össze futottam velük, csak egy pár szót váltottunk, nagyon közvetlenek.

- Kíváncsi vagyok rájuk.

- Gondolom Sam bemutat majd nekik, most lesz rá lehetősége.

- Fussunk. - nem szerettem volna Samről beszélni tovább, ezért is tereltem a témát inkább a futásra. Nem gyors tempóval ötven percet futottunk, a szervezetem igen sok endorfint termelhetett, majd kicsattantam az örömtől, sokat segített a kialvatlanságomon. Felmentünk a lakásba, felvetettem Vikinek egy új ötletemet.

- Mit szólnál hozzá, ha este elmennénk bulizni egyet?

- Megelőztél én is ezen gondolkodtam.

- Ketten menjünk vagy szeretnéd, ha elhívnám Jamest is?

- Menjünk mi ketten, csajos bulit szeretnék.

Délutánunk gyorsan eltelt, megnéztük két filmet, folytattam a könyv olvasását, Viki pedig netezett. Elérkezett az este mindketten csinosan felöltöztünk, Viki egy fekete egyberuhát vett fel tökéletes volt hosszú szőke hajához, én pedig egy fehéret én is kiengedve hagytam hajam. Kiegészítőként egy nyakláncot vettem fel, fekete lánc és 60-as évekbeli medállal, a keretén  fekete virágok vannak, benne pedig egy gyönyörű holdkő. Elővettem egy üveg Törleit.

- Ünnepeljük meg ittlétedet, már harmadik nap után nagyon itt az ideje.

Koccintottunk, a nappaliban  indítottam zenét táncolni kezdtünk pohárral a kezünkben, újra és újra öntöttük a poharakba, míg elnem fogyott. Megráztam az üveget.

- Ez elfogyott! - nagyon a fejembe szállt az alkohol, ritkán iszok, akkor is csakis kizárólag egy pohárral, de azért vannak a szabályok, hogy megszegjük őket, nekem nagy szükségem is volt rá. Teljesen elvoltam lazulva, mondhatni abban a bizonyos rózsaszín ködben láttam a világot.

- Nincs is mire várnunk tovább, induljunk. - Viki is csak vigyorgott neki is a fejébe szált, de ő azért tegyük hozzá, jobban bírja az alkoholt mint én.

- Remek ötlet. - kikapcsoltam a zenét.

- Most már a szomszédok is fellélegezhetnek. - tettem hozzá nevetve.

- Te jó ég, mit is hoz ki belőlem az akohol, holnap majd szégyellem magam.

- Kit izgat, ma csak a mának élünk. - puszit nyomott az arcomra.

Felvettük a kabátunkat, az autó kulcsot ott is hagytam az asztalon, hiszen autóval nem tehetjük meg az utat. Taxival mentünk a belvárosba, egész úton eszetlenkedtünk, feljöttek a régi bulizós emlékek, a soffőr bele sem merek gondolni mit gondolhatott rólunk. Kifizettem a taxist, kiszálltuk, alig hogy elhajtott a soffőr, megjegyeztem.

- Messzire elkerül bennünket ezentúl. - fogtuk a hasunkat a nevetéstől.

Bementünk a szórakozó helyre, elég sokan voltak már, oda mentünk a sankhoz.

- Meghívlak egy pezsgőre.

- Nem lesz ez már nekem egy kicsit sok? - aggódtam egy pillanat ereéig, megsem adtam a lehetőséget Vikinek a válaszadásra, rávágtam.

- Rendben. Egyszer élünk.

Elkaptuk italunkat, átsétáltunk a termen, két fiú rögtön oda is jött ismerkedni, alig hogy beszélgetni kezdtünk, megjelent előttünk számomra két ismeretlen, Vikihez mentek, egy kicsit furának tűnt a dolog. Ezek ismerhetik egymást? Mennyi esélye lehet annak, hogy Viki összefut két ismerősével? Nem értettem. Egyszer csak Viki felém mutat. Oda jön az egyik fiú, nyújtsa felém kezét és elég közel jön hozzám szinte a fülembe súgja.

- Szia, Conor vagyok.

- Az a Conor? - összehúzott szemöldökkel várom válaszát.

- Igen az. - ő pedig jót mosolyog reakciómon.

Na, ügyes vagyok. Jól beégtem, a legjobb barátom csapattársait sem ismerem fel. Ekkor már ott volt velem szemben a másik is.

- Szia Szeli, én David vagyok.

- Szia. - őt már mosollyal fogadtam. Mindketten nagyon szimpatikusak voltak első látásra.

- Vicces, hogy így ismerkedünk meg, nem? - kérdezett Conor.

- Valóban. Felismertétek Vikit?

- Igen.

- Sam?

- Ők is jönnek Nate-el, szerintem pár percen belül itt lesznek.

- Fárasztó napotok volt?

- Nagyon is, ezért is beszéltük meg, próba után lejövünk meginni egy italt. Oliék pedig gondolom kitaláltak valamit azért nem értek még ide, ma késő délutántól külön dolgoztunk.

Egyre szimpatikusabb volt számomra Conor. Davidre és Vikire néztem úgy vettem észre nagyon egymásra hangolódtak. Fordultam volna vissza Conorhoz, valaki befogta szemeim, megfogtam kezeit levettem szememről, nem volt kérdés számomra ki lehet az, megfordultam és rögtön átöleltem. Az új ismeretlen fiú oda szólt Samnek.

- Ne sajátítsd ki ezt a szépséget! - ezek után felém fordult és így szólított meg.

- És velem mi lesz? - elengedtem Samet, odafordultam Nate-hez a kezemet nyújtottam.

- Szia, Szeli vagyok. - erre ő átölelt.

Váratlanul ért reakciója, de mitagadás jól esett. Ekkor jutott eszembe Viki mondta mennyire közvetlenek.

- Semmi esélyed nála. - Sam vállon lögte Nate-et. Nate pimasz lazasággal visszaszólt.

- Nem tán féltékeny vagy?

Sam rámnézett, megfogta kezem odahúzott magához és újra átölelt.

- Ne viccelj.

Nem értettem mi történik körülöttem, olyan érzés volt mint egy hatalmi harc folyna értem. Jó vicc, pont értem.

- Szeli megiszol velem egy italt? - kérdezte Nate.

- Igen.

- Akkor gyere. - vállamra rakta kezét és elindultunk, leültünk a sankhoz. Nem mertem több alkoholt inni csak egy üdítőt kértem.

- Milyen szerencsés ez a Sam ilyen aranyos barátnője van.

- Kedves tőled. - nem is zavart Sam távolsága, talán jó is egy kicsit elszakadnom tőle a tegnapi eset után.

- Mivel foglalkozol?

- Modell vagyok.

- Nem is tudom minek kérdeztem meg, hisz egyértelmű csak rád kell nézni.

- Hogy haladtok a próbákkal?

- Jól, de sokszor eleszetlenkedjük az időt,   nagyon jó kis csapat a miénk. - mosolyogtunk

- Veszem észre, nagyon jó fejek vagytok.

- Koccintsunk.

- Jó, de mire?

- A megismerkedésünkre. - koccintottunk, beleittunk az italunkba.

- Visszamegyünk a többiekhez?

- Ha szeretnél, akkor persze. - visszamentünk, úgy vettem észre jól érezték magukat, mi is beálltunk a körbe, szemben álltam Sammel csak azt vettem észre ránézett Nate-re és elkomolyodott, eltűnt a mosoly az arcáról. A kedvenc számomat kezdték el játszani Macklemore - can't hold us, nekem sem kellett több, elkezdtem ugrálni, torkom szakadtából énekelni a dalt. Félreálltam és buliztam, oda jött hozzám Conor ő is csatlakozott, majd Viki is. Onnantól kezdve csak buliztam, nem érdekelt semmi, csak jól akartam érezni magam. Sam egy kis idő eltelte után oda jött hozzám.

- Sam minden rendben?

- Ezt miért kérdezed?

- Csak valahogy nem tudom, lehet hogy a fáradságtól tűnsz egy kicsit gondterheltnek.

- Az lehet. - továbbra is szomorúnak tűnt.

- Gyere bulizz. - megfogtam kezét és elkezdtem húzni magam felé, hátha ráveszem. Megeresztett egy mosolyt és ő is beállt közénk, ekkor már mind a hatan buliztunk. Nevettünk egymás tánctudásán, észrevettem páran minket figyeltek, azt nem tudni hogy a tánctudásunkat vagy a jókedvünket irigyelték, ezt már nem tudom meg. Két órakor megbeszéltük Vikivel ideje lesz haza indulnunk. Elköszöntünk a fiúktól, mindenki körbepuszilt bennünket.

- Hogy akartok haza menni? - aggódva kérdezte meg Benny.

- Taxival. - válaszolt Viki.

- Kikísérünk benneteket, ugye fiúk? - Sziki odaszólt nekik.

- Nate vigyük őket haza. - Sam utasította Nate-et.

- Jóhogy, legalább megtudom hol laktok, köszi Sam. - odament Samhez, átkarolta vállát.

- Akkor ti menjetek, a Lurdy Házban találkozunk.   Mi is indulhatunk ugye? - kérdezte Conor Davidet.

- Igen.

- Mégegyszer sziasztok, köszönöm ezt a jó bulit, nemis tudom elképzelni milyen lett volna nélkületek.  - valóban boldoggá tettek.

- Mi köszönjük. - hálálkodott Conor.

 Kimentünk az autóhoz, Viki és én beültünk hátulra, Sam hajtott, Nate pedig az anyósülésről, hátrafordulva beszélgetni szándékozott velünk.

- Nate nem félsz, hogy kicsavarodik a derekad?

- Á, de ezért a látványért megérné.

- Meg mi? - morgott egyet Sam.

Nate nem zavartatta magát.

- Viki meddig maradsz?

- Még nem tudom.

- Összehozhatnánk máskor is egy ilyen bulit.

- Szerintem mi is benne lennénk, ugye Szeli?

- Naná, ilyenben bármikor.

Haza értünk, Sam félreállt.

- Mégegyszer köszönünk mindent, Sam pihenj sokat, nem szeretlek ilyen kedvetlennek látni. Rendben? - megsimogattam a vállát.

- Jó. Sziasztok. - kiszálltunk az autóból.

- Szeli, leszakadnak a lábaim, gyerünk gyorsan az ágba.