13. rész: A tanfolyam

Hazaérve leparkoltam, leállítottam a kocsit, hátradőltem az ülésben, fejemet a fejtámlára hajtottam, a kulcsot forgattam kezemben. Egy kis magányra vágytam. Az érzések kavarogtak bennem.

Milyen régóta álmodoztam ezen a pillanaton, most megtörtént, mégis megijedtem. Egy valóra vált álom, ami ijedségemnek köszönhetően nem tudott beteljesülni. Érzem, hogy mindvégig rá vártam. Ég ajkam, mintha közel lennék a lángokhoz és azok elnyelnének. Találkoztunk ma este? Nem a képzeletem szüleménye mindez?

Innen nem tudom van-e visszaút? Ha meggondolja magát, barátként tud majd még tekinteni rám? Megtud bízni bennem, azzal a tudattal, hogy én többet érzek iránta? Mindent megteszek annak érdekében, hogy ne érezze kínosnak a történteket. Teljesen rábízom a döntést. Ez a két hét, nélküle, elég sok időt adott töprengésre. Nem veszíthetem el bizalmát. Holnaptól talán minden olyan lesz, mint régen otthon, újra minden nap találkozhatunk, ha időnk engedi.

Igen ám, de itt a másik kérdés. Mi lesz Szikivel? Elkezdődött valami köztünk, ez a folyamat megállítható? Akarom egyáltalán, hogy megálljon? Bízhatok Ya Ou érzéseiben? Viszont, Szikiben biztos vagyok, pedig őt még szinte nem is ismerem, de mégis ha szemeibe nézek, nincs titok számomra, oly mély érzések olvashatók ki belőle, ami mindent elárul számomra, már első pillanattól kezdve. Lehet két embert szeretni? Sziki felé táplált érzéseim még nem erősek, de ha azzá vállnak? Nem akarom és nem hagyhatom, hogy bárki is sérüljön-e miatt.

Sodródom az árral, majd lesz valahogy, de mától az sem fog megijeszteni, ha szembe kell fordulnom az árral. Nem panaszkodhatok, két ilyen fantasztikus ember van mellettem, csak döntenem kell, mit akarok és azért harcolnom. Nehéz napoknak nézek elébe, Ya Ou is tud Szikiről és ez fordítva is így van.

Reggel kipihenten ébredtem, majd kicsattantam a boldogságtól. Az a tudat, hogy nem lesz munka egy pár napig, még egy kicsit rátett a jókedvemre. Eszembe jutott az egyik fotósunk ajánlott egy jó fényképész tanfolyamot amire ő is járt, el is raktam a címet. Előkerestem a fehér táskámat, annak a belső zsebébe raktam a papírt, ki ne rántsam véletlen. Az ágyra raktam a papírt. Kinyitottam a szekrényemet, végignéztem a ruhákon, megakadt szemem az egyik kedvenc ruhámon, olyan érzés fogott el, hogy nekem ma ezt fel kell vennem. Így eldöntöttem, akkor még ma, elmegyek jelentkezni a tanfolyamra. Megfogtam a ruhámat, elindultam a fürdőszobába, Viki kint ült az ebédlőben, már reggelizett.

- Jó étvágyat.

- Ó, hát te fent vagy? Az hittem még alszol.

- Már fent vagyok egy ideje.

- Mi ez a szép ruci?

- Az egyik kedvencem. Szép ugye? - felemeltem és dicsekedtem szépségében.

- Mi ez a jó kedv? - mosolygott rám, de közben össze húzott szemekkel tekintett rám. Már gondolom szőtte a gondolatokat magában.

- Egyszerűen csak minden rendben van és boldog vagyok. Megyek jelentkezni a tanfolyamra.

- Örülök a tanfolyamnak. De mond már, a te jó kedvednek nincs véletlenül köze Ya Ou-val töltött tegnap estéhez? - nevetni kezdtem.

- Most, hogy mondod, de van, egy kicsi.

- Szóval megbeszéltétek? Szent a béke?

- Igen.

- Mi volt a magyarázata?

- Szakítottak Andival.

- Mi van? - körülbelül olyan fejet vághatott ő is, mint előző este én.

- Jól hallottad, én sem értem, de ezt nekik kell tudniuk, nem szólhatok bele. Na jó, én megyek fürdeni.

Megfürdöttem, előkerestem a hajsütővasat, begöndörítettem a hajam, lakkot fújtam rá, hogy rögzítse, mivel az én hajam igen makacs, nem tűr meg magában semmit, ez a tömérdek mennyiségű lakk is, nem sokáig nyer felette. Készítettem egy szendvicset, leültem az asztalhoz, már reggeliztem, mikor megszólalt a telefonom.

- Szia Ya Ou!

- Szia Szépségem. - nem hittem fülemnek, soha sem szólított így. Nem is tudtam reagálni, ő folytatta.

- Mi a terved mára?

- Megyek jelentkezni egy fényképész tanfolyamra.

- Mikor gondoltál indulni?

- Nemsokára.

- Megvársz? Elkísérnélek.

- Persze.

- Jó, akkor sietek.

- Csak nyugodtan, ráérek.

 Össze szedtem mindent, amit gondoltam vinni, bepakoltam a táskámba. Megszólalt a kapucsengő.

- Feljössz vagy menjek?

- Gyere.

- Rögtön indulok csak beszólok Vikinek. - bementem a szobába.

- Megyek, jött Ya Ou, elkísér.

- Rendben.

- Te addig elleszel?

- Ne aggódj értem. - mosolygott.

- Szia.

Felvettem a magassarkúmat és már rohantam is Ya Ou-hoz. Kinyitottam a bejárati ajtót ő ott állt velem szemben, ismét az én szerettet mosolyom, ott volt arcán, meg sem várta, hogy becsukjam rendesen az ajtót, megfogta kezem.

- Mehetünk?

- Igen.

- Messze van a suli?

- Nem.

- Mit szólnál hozzá, ha gyalog mennénk?

- Én is úgy gondoltam, ne tévesszen meg a cipőm. Tudod... - szavamba vágott.

- Tudom, hogyne tudnám, te magassarkúban születtél.

- Na, Ya Ou, ne túloz. - kinevetett.

- Olyan szép napunk van. - az eget nézte.

- Mi ez a kézenfogva járás? Ez az új trend? Én lemaradtam volna róla?

- Ha lemaradtál volna róla, akkor nem fognám a kezed.

- Annyira imádlak, hogy mindig te jössz ki jól a beszólásaimból.

- Ez nem trend, csak jól esik, ha foghatom kezed. Én megmondtam neked tegnap, tudom mit akarok és úgy is fogok tenni.

- Örülök szavaidnak, de mélyen legbelül még nem tudom elhinni, majd talán idővel.

- Időnk van, akár a tenger, majd elhiszed. - elengedte kezem, közelebb jött, derekamra rakta kezét és úgy mentünk tovább.

Ki kellett töltenem adataimmal a jelentkezési lapot. A titkárnő szólt, hogy e-mailben megkapom a tanulnivaló anyagokat, csak gyakorlati óráink lesznek, ahol a fényképezés praktikáit tanuljuk meg.

Elindultunk hazafelé, csörögni kezdett a telefonom.

- Ez egy ismeretlen szám. Lehet, hogy Szonja hív.

- Ki az a Szonja?

- Az új főnököm. - felvettem.

- Igen?

- Szia Szeli, Sziki vagyok.

- Szia.

- Ya Ou-val megtudtátok beszélni?

- Igen, megbeszéltük.

- Ma este tudnánk találkozni?

- Igen.

- A lakásotoknál van egy kávézó, ott 7-kor?

- Rendben, ott leszek.

- Szia.

- A főnököd volt? Menned kell?

- Sziki volt.

- Mi? Mit akart?

- Este találkozni akar velem.

- És te is vele?

- Milyen kérdés ez?

- Érzel valamit iránta?

- Nem tudom.

- Szóval igen.

- Csak azt mond meg kérlek, felém táplált érzéseid erősebbek?

- Igen.

- Jó, nekem ennyi elé, teszek róla, hogy ezek az érzések tovább nőjenek benned. Nem érdekel mennyi idő kell, hogy hidj érzéseimben, de kivárom.

- Köszönöm.

7 órára oda értem a kávézóba, Sziki már bent ült, oda mentem hozzá és leültem.

- Szia.

- Szia. Milyen csinos vagy.

- Köszönöm.

- Hogy vagy a tegnapi után?

- Sikerült mindent megbeszélnünk, így nagyon is jól.

- Eddig is volt egy különös érzésem, de tegnap látva benneteket, jól gondolom ugye, hogy valami van köztetek?

- Ugye tudod, hogy nagyon személyes dologra kérdeztél rá?

- Tegnap estig azt hittem, valami kezd köztünk kialakulni, de lehet hogy nagyot tévettem.

- Nem tévedtél és pont ezért megérdemled, hogy válaszoljak.

- Számomra Ya Ou, mindig is nagyon fontos volt és nagy szerepet tölt be életemben. Lassan két éve, már többet is érzek iránta.

- Köszönöm őszinteségedet, de akkor engem miért engedtél közel magadhoz?

- Nem tudom én sem, csak így alakult.

- Mostmár az a kérdés kialakulhat köztünk valami?

- Nem akarlak becsapni. Nem tudom.

- Ezt elfogadom őszinte válasznak. Barátok? - olyan kedves mosollyal tud rám nézni, néha eltudnék olvadni tőle.

- Barátok.