7. rész: Süllyedő hajó 2 . rész

- Ez egy külvárosi cím, több mint tizenöt perc lesz az út, még szerencse, hogy autóval vagyunk.

Viki próbált navigálni, leste az utcák neveit, ami nehézkes volt. Nagyon sötét estének néztünk elébe, csak annyi fény volt, amit az utcai lámpák biztosítottak.

- Szerinted ma még oda fogunk érni? Hívjam fel Nate-et segítségért? - Viki már nagyon kétségbe volt esve.

- Várj egy kicsit, még megyek itt négyszáz métert és ha akkor sem találjuk meg az utcát, hívhatod.

- Rendben, de ugye tudod hogy Nate üzenete óta eltelt egy óra. Mondom egy óra! Hallod?

- Ez van. Most mit csináljak? Én azon vagyok, hogy oda érjünk. - megszólalt a telefonom.

- Viki nézd meg ki az.

- Szeli.

- Mi van? Mi ez a kétségbe esett hang?

- Állj fér, Sam hív.

- Mi van? Ne szórakozz velem!

- Ez komoly.

Gyorsan kerestem egy helyet ahova félre tudtam húzódni. Már nyúltam a telefonomért, amit Viki tartott, de késő volt, lerakta.

- Most mit csináljak? Mi történt? Ennyi idő eltelte után beszélni akar velem? Hívjam vissza?

- Igen, hívd.

- És ha csak tévedésből hívott? - újra megszólalt a telefon, csak ekkor már nem az enyém, hanem Vikié.

- Nate hív. - én szinte felsem fogtam mit mond, már fel is kapta a telefont.

- Szia Nate. Megyünk, de eltévedtünk. Most itt vagyunk egy zöld épület előtt. Mi? Ne! Menj utána. Rögtön ott leszünk. - Viki lerakta a telefont.

- Mi van? Mit mondott?

- Már nagyon idegesek voltak, hogy nem értünk oda. Samnek pedig csepp volt a tűzre, hogy nem vetted fel a telefont. Kirohant, Oli utána ment de nem találja sehol sem. - rögtön a telefonért kapkodtam.

- Az most hagyd, rögtön ott leszünk, fordulj meg két utcát kell vissza mennünk, ötödik épület és ott is leszünk.

Így is tettem, nagyon ideges voltam, alig tudom hogyan értünk oda, de egyszer csak megérkeztünk, kiugrottam az autóból. A három fiú kint volt az épület előtt.

- Sziasztok lányok. - üdvözöltek bennünket, én nem foglalkoztam velük csak a telefonomat nyomkodtam.

- Nyugi, megvan Sam, én túloztam el. Bocsi. Csak levegőzni jött ki, én meg nem láttam ebben a sötétben. - magyarázkodott Nate.

- Kösz szépen Oli. Mi meg ... Na mindegy. - teremtette le Viki. Én nem szóltam egy szót sem,  a telefonomat elsüllyesztettem kabátzsebem mélyébe.

- Gyertek menjünk be. - Conor intet kezével.

Egy családi ház volt a buli helyszíne. Beléptünk az ajtón, mindenfelé cipők sokasága terült el előttünk úgy bukdácsoltunk át rajtuk, az egész ház egy nyitott tér volt, persze kivéve a fürdőt és a hálószobát. A zöld szín volt ami visszatekintett ránk a falakról, tapéta személyében, nagyon jó hangulatot sugárzott magából, a tavaszi friss zöld füvet juttatta eszembe. Beljebb lépve egyre több embert láttam nyüzsögni. A hangos zene egyszer csak elhallgatott.

- Figyuzzatok ide. - egy kis hatásszünet, majd fojtatta.

- Beszeretnék mutatni nektek két kedves lányt. - Nate, Vikire mutatott.

- Ő Viktória és barátnője Selena, nagyon szépen viselkedni velük, mert különben velem gyűlik meg a bajotok. - mindenki nevetni kezdet, majd a zene újra megszólalt.

Ott hagytam csapot-papot, Samet indultam megkeresni. Sokan már igencsak illuminált állapotban voltak, nagyon dülöngéltek csak nehezen tudtam köztük közlekedni. Nagyon boldog lettem, megláttam végre Samet, háttal állt nekem, mikor már pár lépésre voltam tőle megláttam ahogy lehajul a vele szemben álló lányhoz, ekkor megtorpantam, földbe gyökeredzet lábam, gyorsan megfordultam és eltüntem onnan. Ekkor értettem meg ezért nem jött oda üdvözölni, mikor Nate bemutatott bennünket barátainak. Vissza mentem Vikihez.

- Mondanom kell valamit. - megfogtam kezét és elhúztam a társaságtól.

- Befejeztem, nem futok egy olyan busz után ami nem vesz fel.

- Most róla beszélsz?

- Igen, róla.

- Mit akarsz tenni?

- Itt van Conor, adok esélyt nekünk, lehet hogy kitudna köztünk alakulni valami.

- Ez egy jó ötlet.

- Mit szólnál ahhoz ha holnapra terveznénk velük programot?

- Benne vagyok. Mind a három fiú?

- Persze.

Vissza mentünk a fiúkhoz.

- Mit szólnátok egy közös programhoz holnap? - kérdeztem tőlük.

- Holnap hazamegyek családomhoz egy gyors látogatásra, így én most passzolok. - mondta David.

- Hát sajnálom. - szomorkodtam, de megértettem a család az első.

- Nekem sem biztos, hogy összejön. - mondta Conor.

- Holnap délelőtt tudom majd csak biztosra mondani.

- Akkor maradjunk annyiban, hogy holnap délelőtt odaszólsz nekünk. Nate tudja Viki telefonszámát.

- Rendben.

- Én már ki is találtam egy jó kis programot. Mit szólnátok ahhoz ha elmennénk gokartozni? - vetette fel ötletét Nate.

- Nagyon jó, én imádom, Vikivel sokszor ütöttük el így az időt. - örültünk az ötletnek mind a ketten.

Táncoltunk egy kicsit, talán egy fél órát, majd oda szóltam a fiúknak.

- Remélem nem fogtok megharagudni, de én szeretnék most már menni lepihenni. Sajnálom ezt az egy órát, amit elfecséreltünk az ide úttal. Legközelebb pontos útbaigazítást kérünk.

- Igen ám. - helyeselte Viki is.

- Rendben lányok legközelebb elmegyünk értetek. - mondta Conor.

Kikísértek bennünket, egy ölelés mindenkinek és már az autóban is ültünk.