Napok teltek el a hajókirándulás óta, Viki másnap úgy
döntött, itt marad velem. Látta rajtam, szükségem lesz rá, és nem mellékes,
nagyon megtetszett neki itt. Megkért beszéljek meg neki, egy felvételi
megbeszélést a stúdióba. Mára kapott időpontot.
Jó lenne ha felvennék, ami szerintem nem kérdés, így is lesz. Legalább nem
lenne fél napokat egyedül, mivel én Samel való összeveszésünk óta a munkába
temetkeztem, ez legalább eltereli gondolataimat és boldoggá tesz. Azt hiszem
barátságunk halálra van ítélve, mint egy süllyedő hajó, amiről nincs
menekvés. Vikinek eljátszom, hogy minden rendben van, szerintem többé-kevésbé
el is hiszi. A Sam név még említve sem lett azóta, szerintem hagy időt nekem arra, hogy átgondoljak mindent és
majd én elmeséljem mi is történt akkor. A fiúknak megvolt az első élő műsoruk, benne vannak a legjobb tizenegyben.
Bármi is történt, mi Vikivel ott ültünk a tévé előtt, egymás kezét szorítottuk és szurkoltunk nekik. Ennek már
egy hete, ma lesz a következő megmérettetésük,
ma sem fogunk másként tenni.
Nem tagadhatom, nagyon hiányzik, olyan érzés mintha szívem
egy darabja megszűnt
volna létezni és a szívem hiába ver nem tud elegendő vért juttatni szervezetem minden egyes
pontjához. Tudom mit kellene tennem, de agyam parancsát nem fogadják el
testrészeim, makacsul ellenkeznek. A fülemet simogató hang, nem szól csak
hallgat, így már füleim sem törődnek a
hétköznapi hangokkal, kizárnak mindent mintha kitartóan keresnék azt a bizonyos
hangot, mindhiába. Így a szombat és a vasárnap este, tévé előtt ülve ünnep minden egyes porcikámnak,
ilyenkor elernyednek izmaim, a szívem ütésszáma újra felgyorsul, mély levegővételemnek köszönhetően elegendő oxigén jut minden szervemhez, fülem és szemem is tárolja a
neki szánt boldogságot.
Egy órára kell beérnünk a stúdióba, hisz természetes
számomra, el kell kísérnem Vikit egy kis félelmet leveszek a válláról,
természetes izgatottsága és megfelelni vágyási ösztöne.
- Mit szólnál ahhoz ha ma ebben jönnél? Igaz, az én ruhám,
de a főnök odavan ezért a stílusért. Szerintem rögtön
oda lesz érted. Ez a ruha egy csoda, tökéletesen kiemeli a testi adottságokat.
Tudom, szürke, nem a kedvenc színed, de gondoltam felajánlom. Na mit szólsz?
- Ó, köszönöm drága Szelikém. - felkelt az ágyról és
átölelt.
- Azt is köszönöm, hogy ide költözhettem, soha nem tudom
meghálálni azt a sok törődést és
odaadást amit kapok tőled.
- Hogyan mondhatsz ilyet? Hisz itt vagy velem
jóban-rosszban. Ennél szerinted kell nekem több? - Viki szeme könnybe szaladt.
- Soha nem tudtam milyen érzés lehet annak akinek testvére
van, de most már tudom, mert érted bármit megtennék.
- Én is érted. - rámosolyogtam, majd folytattam.
- Nem sírunk! Most nagyon gyorsan öltözz át, a sminked pedig
nagyon gyenge legyen, csak egy kis púder és kész. A főnök a baba arcú lányokat részesíti előnybe.
- A váróterembe érve készülj fel, méregetni fognak a lányok
bennünket. Ne foglalkozz velük.
- Jó.
- Mehetünk be? - Viki vett egy mély levegőt és lassan kifújta és csak ezután válaszolt.
- Igen.
Bent hat lány volt rajtunk kívül, rögtön minden szempár ránk
szegeződött, egy lány a barátnőjével az ajtónál ültek, az egyik odaszólt a
másiknak.
- Na ezeket nézd már, máris fordulhatnak vissza. - a
mondanivalójának végére érve rám nézett. Oda léptem hozzá.
- Mondtál valamit? - a lány felállt.
- Jól hallottad, máris mehetsz ki azon az ajtón a barátnőddel amelyiken bejöttetek..
- Na ne mond. - beleröhögtem a képébe.
- Mi olyan vicces?
- Nehogy te menj haza két percen belül!
- Miért ki vagy te?
- Drágaságom én négy hónapja itt dolgozom és ha kinyitom a
pici számat a lábad sem éri a talajt úgy dobnak ki innen, szóval máris
indulhatsz.
- Gyere menjünk, ez egy szar hely. - barátnőjére nézett.
- Neki nem mondtam, csak neked. - a barátnője nem mozdult.
- Akkor csak maradj. - felkapta táskáját a székről és szélsebesen kiment az ajtón, jól bevágta
maga mögött, erre az iroda ajtó kinyílt.
- Itt minden rendben?
- Igen. - válaszoltam.
- Szia Szeli és barátnője. Mi
volt ez a durranás?
- Á, semmiség csak egy modell jelölt nem tudott parancsolni
indulatainak.
- Hát az itt megszokott.
- Gyere velem, Viktória ugye?
- Igen. - Viki elindult a titkárnő után, de egy pár lépés megtéte után
visszanézett rám, én csak vigyorogva bólintottam fejemmel, jelezve, minden
rendben lesz. Becsukódott az ajtó, leültem egy székre a karórámat lestem
percenként, sokalltam már az eltelt időt.
Magamnak tettem fel a kérdést. Mikor jön már ki? Nem mintha tudtam volna
válaszolni rá. Egyre türelmetlenebbé váltam. Míg végül kinyílt az ajtó.
Vizsgáltam tekintetét, de nem tudtam leolvasni róla semmit sem.
- Na? Mondj már valamit.
- Gyere menjünk.
Elment mellettem, pillanatok alatt kiment a váróteremből, nem értettem mi van, kénytelen voltam utána
menni. Alighogy becsuktam magam mögött az ajtót, szó szerint a nyakamba ugrott,
majdnem hanyatt estem.
- Felvettek!
- Te kis mocsok! - jót nevettünk.
- Ezt most megünnepeljük, és nem is akárhogyan.
- Mond a terved. - nagyon kíváncsi voltam mit eszelt ki,
nagyon gyanús volt.
- Ma megyünk az élő
show-ra!
- Mi? De hogyan? - nagyon boldoggá tett.
- Benny intézte el, de ez titok nem árulta el senkinek,
meglepi lesz mindenkinek.
- De Sam?
- Örülni fog neked, majd meglátod. És büszke vagyok rád,
mennyire kiálltál magunkért azzal a lánnyal szemben.
- Itt nem tűnhetsz
gyengének, mert ha találnak rajtad fogást , kikészítenek.
Műsor
kezdés előtt fél órával ott
kellett lennünk, Viki felhívta Davidet ahogy oda értünk.
- Szia Viki.
- Szia David, ide értünk, már bent ülünk. Türelmetlenül
várunk benneteket. Mégegyszer köszönöm. Szelinek nagyobb ajándékot nem is
adhattam volna.
Majd kicsattantam bőrömből, az sem érdekelt, hogy tiszteletlen
vagyok, de odahajoltam a telefonhoz és belekiabáltam.
- Nagyon szépen köszönöm.
A fellépők
nagyon jók voltak, a zsűri nem
győzte dicsérni őket. A fiúkat ahogy beharangozta Istenes Bence, őrjöngeni kezdett a nézőtér, el sem tudom mondani milyen érzés
volt, csak kapkodtam fejem, ennyi ember és mind szereti őket. Az egész szám alatt libabőrös voltam, egyszerűen fantasztikusak voltak, mindenki másban jó,
így kiegészítik egymást és egy kifogásolhatatlan előadást kaptunk tőlük. A műsor végén
odajöttek hozzánk, nagyon boldogan fogadtak bennünket.
- Sziasztok lányok. - Nate rögtön átölelt bennünket.
- Mit szóltok, jók voltunk? - David csak vigyorgott. Oda
mentem hozzá és átöleltem.
- Fantasztikusak, nagyon szépen köszönöm ezt a
feledhetettlen estét.
- Mi van, akkor ezt te rendezted? - kérdezte Conor, Davidet.
- Igen.
- Köszi David már hiányoztak a lányok. - Conor is megölelt
bennünket.
Samre néztem, a fiúk mögött volt, már csak rá vártam,
esetleg üdvözöl majd bennünket, hisz én megtettem az első lépést felé, eljöttem. Mégsem erőltette meg magát.
- Sziasztok. Jó, hogy eljöttetek, de most nekünk mennünk
kell.
- Ja persze. - szólalt meg Nate.
- Sziasztok. - köszöntek el közösen.
Mi is elindultunk utánuk, Nate visszafordult.
- Ma lesz egy kis összejövetel egy haveromnál, szeretném ha
ti is eljönnétek, a hangulat színvonalát legalább emelnétek jelenlétetekkel.
Adjátok meg a telefonszámotokat és elküldöm a címet.
- Viki add meg neki a számod. - összehúzott szemöldökkel nem
értően nézett rám.
- Rendben, akkor írjad. - lediktálta.
- Ott találkozunk egy óra múlva. - már szaladt is a többiek
után.
- Mi volt ez?
- Hogy érted?
- Miért nem akartad megadni neki a telefonszámod?
- Jobb lesz ha távol tartom magam tőle.
- Ez azt jelenti a Conor mellett döntöttél?
- Azt nem mondanám, de Nate túlságosan közeledő én pedig nem akarok ragaszkodni senkihez
sem. Ne sértődj be, de jól látom
szimpatikus számodra?
- Nem akarok hazudni. Igen, nagyon tetszik. Tudod, hogy
nekem mindig is az ilyen személyiségek jöttek be.
- Hát akkor hajrá.
- Nem, ilyet veled sohasem tennék.
- Mit? Nincs köztünk semmi és nem is lesz. Nekem az első az hogy Samel minden rendbe jöjjön köztünk
és utána meg meglátjuk. Annyi fiú van még. - mosolyogtam.
- Ez most tiszta szívedből
mondod? Biztosan nem bántanálak vele?
- Persze, hogy nem.
- Van egy óránk. Mit csináljunk addig?
- Mit szólnál ha elmennénk megenni egy hamburgert? Éhes
vagyok.
- Most kaptam meg a munkát, te meg már csalogatsz a rossz
felé? - megfogta a kezem.
- Gyere menjünk.
Nagyon jó ízűen ettünk,
szerintem jó volt ránk nézni.
- Vigyázzunk nehogy leegyük magunkat. Szépek lennénk foltos
ruhában.
- Legalább jót nevetnének rajtunk, na jó, még viccnek is
rossz.
- Bár rakathattunk volna bele hagymát is. - megcsörrent a
telefon. Viki kapkodott telefonja után, hangosan olvasta fel az sms-t.
- Tizenöt perc múlva találkozunk, nagyon várom már. Hívj ha
ide értek, kimegyek elébetek. Itt a cím.....
- Jó, akkor lassan indulhatunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése